A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Marozsán Zsolt: A „drótgyár" története alapításától állami tulajdonba kerüléséig (1911-1954)

A világháborús fellendülés A gyár fejlődése mondhatni folyamatos volt. Az élet azonban nem állt meg, a világ jelei figyelmeztettek egy készülő katasztrófára.

41 Miután Németország 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, a háború elkerülhetetlenné vált. Ezután a gyár szinte teljes kapacitásával a háború szolgálatába állt. A vállalat a háború előtt és alatt 700-750 fővel működött. A második világháború jelentős fellendülést indított el a gyár életében. A hadigazdálkodás igényeinek kielégítésére modern húzó- és sodrógépek álltak üzembe, és az alkalmazottak létszáma elérte az ezer főt.

42 Az 1942-ben kezdődött jelentős fejlesztéseknek

43 csak a háború menetének alakulása parancsolt megálljt. Visszaemlékezők szerint a háború során a gyárat egy szerencsés kimenetelű, mások szerint három - kárt alig okozó - bombatámadás érte.

44 A Miskolcot ért bombázások során a komplexum mellett elterülő bolgárkertészet szenvedett súlyos károkat. A front közeledtének hírére 1944 szeptemberének első napjaiban a gyár igazgatója kiadta a gépek leszerelésére vonatkozó rendelkezést, amely főleg a legkorszerűbb berendezésekre vonatkozott. A gépeket Vágsellyére irányították, mint továbbmüködési helyre.

45 A gyár munkásai igyekeztek a leszerelés ütemét lassítani, a termelés szintje folyamatosan csökkent. Ennek okaként részben a gépleszereléseket, másrészben a Miskolcot ért bombázásokat lehet felhozni. Az üzem fokozatos leszerelése a szovjet csapatok gyors közeledése miatt lassúnak bizonyult, ezért az akkori vezérigazgató és tulajdonos, Ingrid von Ihne

46 utasítására hárommüszakos leszerelésre tértek át. Kijelölték a Vágsellyére áttelepítendő munkásokat, a tisztviselőket pedig kötelezték az áttelepülésre.

47 1944. november 9-én a hírre, hogy a szovjet csapatok már Hejőcsabán vannak, a gyár főmérnöke, titkára, az üzemvezetők családostól elmenekültek. A kijelölt munkások és más alkalmazottak nem hajtották végre az áttelepítési utasítást, a tulajdonos parancsára pedig felrobbantották az épületeket. Csak a csupasz, kormos falak maradtak, az itt maradt gépek és maradványaik a romok alá kerültek. Ezzel lezárult a gyár történetének egyik szakasza, 32 év után a Deichsel Adolf Magyar Acéldrót-Drótkötél és Drótárugyár Rt. megszűnt. 1944. december 4-én Miskolcra ráköszöntött a béke. Közvetlenül az ezt követő napokban a gyárban megjelenő munkások, alkalmazottak nekifogtak a romok eltakarításának, a sérült gépek kijavításának. Önfeláldozó munkájuk eredményeként 1944 végére egy patentozókemence, néhány dróthúzó, kötélsodró, valamint szegverő gép már üzemelt.

48 A gyár a továbbiakban Acéldrót-, Drótkötél- és Vasárugyár Termelő és Értékesítő Szövetkezet-ként működött tovább. 41 Robonyi A.-lmolayné, 1992.6. 42 Robonyi A.-lmolayné, 1992. 6. 43 Robonyi A.-lmolayné, 1992. 6. 44 Robonyi A.-lmolayné, 1992. 6. 45 Egyesek szerint valójában Galánta lett volna a végcél. 46 A gyáralapító Deichsel Adolf unokája. 47 Robonyi A., 1987. 15. 48 Robonyi A.-lmolayné, 1992. 6.