A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Marozsán Zsolt: A „drótgyár" története alapításától állami tulajdonba kerüléséig (1911-1954)

Szovjetkézben' A háború végeztével a munka beindítása sem volt könnyű, hiszen mint német érdekeltségű üzem automatikusan szovjet tulajdonba került,

49 s a gyár éveken keresztül nem került arra a listára, amely a szovjetek által „használatba visszaadott" üzemeket, bányákat, üzleteket vagy egyéb rendeltetésű műhelyeket tüntette fel.

50 Az 1945-ben készült legelső adatszolgáltatás az üzemről csak a fontosabb információkat szolgáltatta és jól érzékeltette a gyár helyzetét.

51 A részvénytársaság tulajdonosnője Ingrid von Ihne vezérigazgató volt, aki a vezető tisztségviselőkkel elmenekült. A gyárat az adatszolgáltatáskor 5 tagú vezetőség irányította, közülük 3 régi munkás volt. A gyárat német utászok felrobbantották, a gépi berendezés és egyéb felszerelés, valamint az épületek kb. 85%-ban használhatatlanná váltak, ugyanis a gépek jelentős részét bevagonírozták és elszállították. A szerelvény valahol Eger-Putnok-Losonc környékén, már visszafoglalt területen vesztegelt. Nehezítette a helyzetet, hogy a gépi berendezések túlnyomó többsége Németországból származott, s azoknak magyar gyártmányú pótlására nem volt lehetőség. Az 1945-ös Adatok Borsod megye gyáriparáról c. kamarai helyzetjelentés 11561/1945. számú, gyárakról és bányákról készült jelentése alapján tudjuk, hogy a szovjet hadsereg bejövetele előtt 760 munkás dolgozott a gyárban.

52 A helyreállításban és a szovjetek részére naponta 12 munkás dolgozott.

53 A munkaerőhiányt jól szemlélteti, hogy a jelentés egyik pontja szerint: „Legalább 100 emberre lenne szükség, főleg Alsóés Felsőzsolcáról. "

54 A gyárban uralkodó állapotokról azonban még ebből sem kapunk pontos helyzetképet. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara irataiból kitűnik, hogy a termelés - mint mindenütt - azért ha lassan is, de beindult. Az acélhengerhuzal Ózdról, a vashengerhuzal Salgótarjánból érkezett.

55 A gépi berendezések pótlását a saját öntödében kezdték meg, és a korábbi, több tucatra tehető termékféleségek helyett csak a legfontosabbak gyártásával indult újra a termelés. Mindezek következtében a láncféleségek gyártása váratott magára, mert a gyártógépeket nem tudták pótolni. A gyár életében fontos dátum 1946. május 6-a, ugyanis a Budapesten megtartott közgyűlésen a háború lezártával felállt az új tulajdonosi szerkezet. Eszerint az igazgatósági tagokat a Magyar Iparügyi Miniszter 58906/V./2./1945. számú rendelete alapján felmentették.

56 A közgyűlés az új igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat egyhangú határozattal, 3 év időtartamra megválasztotta. Az 1930-as alapszabály 1. §-a helyébe újat iktattak, ez pedig a névváltoztatást tartalmazta, a cég új neve: Magyar Acéldrót-, Drótkötél- és Drótárugyár Részvénytársaság lett. A gyár szövetkezetként működött tovább és a Szovjetunió Magyarországi Vállalatait és Vagyonát kezelő Hivatal

57 igazgatása alá került. Korabeli jegyzőkönyvekből tudjuk, 49 A Deichsel-gyár mellett így járt még a Haas üzletlánc is. 50 Dobrossyi, 1998. 218. 51 B.-A.-Z. m. Lt. IX-701/455. 52 B.-A.-Z. m. Lt. IX-701/455. 53 Dobrossy /., 2007. 252. 54 B.-A.-Z. m. Lt. IX-701/455. 55 Dobrossyi, 1995. 86. 56 B.-A.-Z. m. Lt. VII-l/d/658. 57 Hivatalos nevén: Gépipari Szovjetvállalatok Igazgatósága.