A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Marozsán Zsolt: A „drótgyár" története alapításától állami tulajdonba kerüléséig (1911-1954)

ben a gyár építésénél legalább 1 000 000 millió korona igazolható befektetést hajt végre. Egyúttal elhatározták, hogy a telepre kivezetik a gáz- és vízvezetéket is. 1911 nyarán Deichsel Adolf Miskolcra látogatott és aláírták a szerződést, amely szerint a gyáros a Sajó melletti Martin tag-birtokon, saját műszaki alkalmazottjaival felépítheti az acélsodrony és drótgyárat. Azonban a szerződés végleges megkötése előtt, az 1911 .július 12-i közgyűlésen még egy módosítást hajtottak végre a Deichsel-féle szerződésen, amely kimondta, hogy a gyárosnak a gyárra vonatkozó szerződést joga van másra is átruházni: „Még egy módosítást javasol a tanács, hogy t. i. a gyárra vonatkozó szerződést a gyárosnak a közgyűlés jóváhagyása nélkül joga van átruházni. "

16 Deichsel Adolf az iparengedélyt 1911. augusztus 7-én kapta meg, hogy a városban acélsodrony- és drótkötélgyárat létesíthessen.

17 A céget Magyar Acélsodrony-, Drótművek és Kötélgyár Deichsel A. Miskolc cégjelzéssel jegyezték be,

18 és a szerződés aláírása után Árvái Pál mérnök, építési vállalkozó vezetésével megkezdődött a gyártelep építése. 1912. október 16-án felavatták a gyárat, s a termelés 40 fővel megindult. A beüzemelésre, termelésre igazából csak 1913-ban került sor,

19 kezdetben száz, később lényegesen több munkásnak munkát biztosítva. Először a kézi kötélverés, a szeg és a vashuzal gyártása indult meg, Miskolc ipari környezete (Kohászat, Szilágyi-Diskant Gépgyár, Lesszih gépműhely) pedig lehetővé tette igazi „iparosok" alkalmazását. A gyár munkásait a Szilágyi-Diskant Gépgyártól valamint a környező falvakból - Onga, Zsolca - szerezte.

20 1913 végére teljesen felépült a dróthúzó-, a sodróüzem és a szegverőműhely. A gyár alighogy termelni kezdett, igen nehéz helyzetbe került az I. világháború kitörése miatt, mert az alapanyagok beszerzése és a késztermékek értékesítése lehetetlenné vált.

21 A háború megindulása egyfajta felfutást is jelentett a vállalatnak a hadiszállítások révén, mely monopolhelyzetbe hozta a gyárat az országban. A gyár az első világháború lezárása után is életképes maradt. Köszönhette mindezt Deichsel Adolf nemzetközi kapcsolatainak, és ennek következtében, mikor Magyarország 1918. november 3-án fegyverszüneti megállapodást kötött az antant hatalmakkal, a gyárban már 300 fős munkásgárda dolgozott.

22 Ezzel a gyár Miskolc vasipari üzemei között, Diósgyőr után a legnagyobb lett, a termelés visszaszorulását egyedül a háborút követő forradalom és a város megszállása okozta. A Trianon okozta gazdasági átrendeződés Talpra állni 1920-tól kezdett ismét a gyár. Mindezt kettétörte, hacsak egy rövid időre is, a trianoni békeszerződés. Az ezt követő gazdasági hanyatlás megakasztotta a gyár fejlesztését, semmivé vált a Sajó-csatornázás terve, több, Miskolc-Gyárvárosba szervesen beilleszkedő, már felépült üzem a gazdasági válság áldozata lett.

23 A gyár problémája az is volt, hogy kapacitása meghaladta az országos igényeket. Mindez azért jelentett 16 Ellenzék. A miskolci függetlenségi és negyvennyolcas párt hivatalos közlönye, 1911. július 15. 17 Dobrossyi, 2003. 412. 18 Robonyi A.-lmolayné, 1992. 5. 19 Halmay B.-Leszih A., 1929. 132. 20 Robonyi A.-lmolayné, 1992.5. 21 Dobrossyi., 1995. 84. 22 Robonyi A.-lmolayné, 1992. 5. 23 Robonyi A., 1987. 14.