A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Alabán Péter: „Légi háború" Ózdon 1944-ben

4 db törülközőt, 3-3 db függönyt és női inget, 2-2 db dunnahuzatot, paplan- és alsólepedőt, fejkendőt, pulóvert, férfi ünneplöruhát, abroszt, szakajtóruhát, valamint l-l db fiú- és férfikabátot, női ruhát és zsebórát is „visszaigényelt". A saját házában keletkezett pusztítás nyomainak leírásakor nem feledkezett meg továbbá a légnyomás által romba döntött spajzban tárolt termékekről (31 befőttes üveg, 2 kg zsír, 4 kg liszt), illetve a 17 helyen megsérült ablakokról sem. Közeli szomszédja, B. László esetében a talán még nehezebb megélhetést jelzi, hogy a kérelmezett - előbbihez hasonló - háztartási kellékek mellett külön fel van tüntetve, hogy felesége varrással kénytelen pótolni férje keresetét.

20 A bombatámadás károsultjainak „létfenntartáshoz szükséges" ingósági igénylistáján összesen 16 név (család) szerepel (főként ipari-gyári munkások, alkalmazottak, nyugdíjasok), a fentiek alapján pedig látszik, hogy a felsorolt tételek túlnyomó részét valóban a ruházati, illetve az alapvető, mindennap használatos cikkek alkották. Nem egy -mellékesen feltüntetett-jegyzetből kiolvasható, hogy sok családnál nem volt elegendő ruha, amit lehetett volna rendszeresen váltani. Nem véletlen így, hogy a dokumentumok között az olykor csak ceruzával írt magánlevelek egy része kifejezetten segélykérő és a teljes létbizonytalanságról tanúskodik. Az igénylések között készpénz ellenben így is csak ritkán szerepel. Ózd légterében a következő hetekben is tűntek fel újabb repülőgépek. 1944. november 2-án a szemtanúi beszámolók újabb szovjet „vasmadár" lelövését említik, amelynek négytagú személyzete a helyszínen meghalt. A Hangony melletti Pétre völgyben ugyanakkor ismeretlen célból dobtak le bombát, amely nagy riadalmat keltett a faluban. A szóbeszéd szerint az eredeti cél az ózdi gyár lehetett, a pilóta végül sem arra, sem a községre nem dobta le „szállítmányát". Más vélemények az ipari objektum feltételezett angol-amerikai érdekeltségeire utalva cáfolják a célpont ezen helyét. November végére az Ukrán Front (majd a román alakulatok) előrenyomulása következtében Ózdra települt a Kárpátaljai Katonai Kormányzóbizottság és hozzálátott a gyár kiürítésnek előkészítéséhez. A géppark leszerelése, egyes alkatrészek elszállítása, a daruk tönkretétele után a németek a kommunikáció, valamint a közlekedés és infrastruktúra megbénítására törekedtek, ezért közel 2,5 km hosszúságban felrobbantották a vasúti síneket Ózd és Bánréve között.

21 December közepére a német és magyar egységek nagy része meghátrálva elhagyta a községet. Id. Dobosy László e témával kapcsolatban írt dolgozatának adatközlői szerint december 18-án újabb „angol" (valószínűleg amerikai) repülőgép jelent meg, amelyből a Kiserdőalja és Baka-tető közötti részen öt ejtőernyős ugrott ki. Gépük végül Csokvaománynál zuhant le.

22 Sajóvárkony felszabadítása során a szemtanúk egy nappal később (december 19-én) újabb légi harcról számoltak be, bizonyítva, hogy az ellenállás még ekkor sem szűnt meg teljesen. A kora délutáni órákban a gyár irányából érkező három gépre több irányból (Akasztó-hegy, Kőalja-tető, Kórház-hegy) is tüzet nyitottak, egyiküket azonnal el is találták. „9 ejtőernyős ugrott ki belőle. Amint ereszkedtek lefelé a németek géppisztollyal tüzeltek rájuk. El is találták mind a kilencet. Mire földet értek, már halottak voltak. A Ladányi-völgy [a sátai út felé] fölött Csontalma [Csontalma völgy, 20 Forrás: Magánarchívum. 21 Vass T., 1982. 35. Lásd még U.ő.,é. n. [2001]. 55-56.; ill. 2003. 61. 22 Dobosy L., 1984. 26. A tanulmány megemlíti, hogy a községet megszálló németek a Béke-telep magaslatán építették ki tüzérségi ütegállásukat, míg máshol géppuska-állásokat és aknavetőket helyeztek el. (Uo., 63.)