A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Alabán Péter: „Légi háború" Ózdon 1944-ben

épület tetőzete és a végfalon kívül az összes falak lebontandók. Javításról nem lehet szó." Kb. tíz háznyi távolságra Cz. Jánosné ingatlanján „az egész épületből csak egy sarokfal a felette lévő tetőszerkezettel maradt meg, azonban oly állapotban, hogy úgy a tető, mind a sarokfal lebontandó." A közeli Szent István út elején K. János gyári munkás háza szintén komolyan megsérült: „az udvarra eső nagyméretű bomba az épület tornácának falát választotta el a főépület falától és a homlokfal udvari sarkán egy mindkét oldalon végig menő repedést okozott. Mind a két keletkezett repedés gondosan kiékelendő." Volt, aki még ettől rosszabbul járt: F. Mihály bornagykereskedő háza teljesen összedőlt, ép fal sem maradt. A károsultak ideiglenes lakhelyét nem sikerült minden esetben másik épülettel vagy utcán belül rokonoknál, ismerősöknél való elhelyezéssel biztosítani. Ezt mutatja például, hogy a B. Istvánné beteglátogató ellenőr részére átmeneti lakássá vált a kőaljai rendelő is, míg volt olyan, akinek a pincében kellett meghúznia magát.

14 A lakásigényléseken felül a Kőalja-telep kárfelméréseinek másik csoportját azok a bejelentések alkotják, amelyek részleges károkról tudósítanak, vagyis főképp ingóságban keletkezett nagyobb kár. V. József gyári alkalmazott Báthory utcai házának egy része (2 szoba, 2 konyha, 2 kamra) dőlt romba: „A megmaradt rész, utca felé néző fala és abból hiányzó része szét van teljesen repedve, egészben lebontandó. Tetőt a használható részen ki kell egészítetni. Összes megmaradt lakrész ablaküvegei kitörtek." Az ő és háromfős családja esetében nem került sor kilakoltatásra, mivel az épületnek „csak" az utca felőli részét érte sérülés.

15 Úgy tűnik továbbá, hogy értékeiben sem keletkezett nagy veszteség, mivel kiutalási kérelmében csupán főzőedények és evőeszköz-készlet szerepelt. Helyzete ezek alapján tehát szerencsésebbnek mondható más személyekénél, akiknél a lista már jóval bővebb. Újabb konkrét esetet említve az is kiderül, hogy az elveszített vagyontárgyak pótlására milyen forrásból (is) nyílt lehetőség. Egy 1944. november 8-án keltezett beadványban özv. T. Aladárné „Kisfaludi"

16 óvónő, aki foglalkozása végett más településről Ózdra kerülve az óvoda épületében lakott, a magával hozott értéktárgyai, bútorai közül néhányat (1 nagy hármas tükrös szekrényt, 1 bőr díványt és 2 bőr fotelt) - helyszűke miatt - másnál helyezett el. A bombatámadás után az utóbbi - szintén Báthory István utcai - házban megsemmisült értékeit a községi elöljáróságnak címzett levelében a pedagógus a zsidók elhurcolt bútoraiból kívánta maga számára biztosítani. Az alábbi szemelvény-részlet jól reprezentálja a nyilas uralom idején kialakult helyzetet, s egyben a hatalmas szegénységet is: „Miután magam is szerény fizetésű özvegy óvónő vagyok és két gyermekem van, tisztelettel kérem ezen kárigényemet tudomásul venni és ezen felsorolt bútoraimat [t. i. a fentiekben említetteket] a zsidó bútorokból kiutalni szíveskedjenek."

17 Országos szinten a hazai zsidóság kifosztása, gazdasági megsemmisítése még az év első felében, áprilisban megkezdődött Sztójay Döme miniszterelnöksége (1944. március 27-augusztus 24.) idején. A „párhuzamos" vagy „kettős" (németek és magyarok által történő) kifosztásuk során elsőként az 1600/1944. számú rendelet zárolta az összes tulajdonukat a lakóháztól a részvényeken, a gyárakon át egészen a készpénzig. Az élelmiszerellátás korlátozását és a gettósítást követően javaikat pontosan regisztrálták, egy 14 Forrás: Magánarchívum. 15 Uo. 16 A Drótos-hegy aljában található, korábban az önálló Uraj községhez tartozó területet 1930-tól Kisfaludi útnak, 1948 után Petőfi útnak hívták {Dobosy L., i. m. 66.). 17 Forrás: Magánarchívum.