A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Zsupos Zoltán: Rozsnyó 1849-es papír szükségpénzei

A táblázatból az is egyértelműen kiderül, hogy kinyomtattak egy címletet a szükséges példányszámban, majd mind a 16 vagy 20 pénznél kicserélték fent középen az adott címletnek megfelelő számot és annak betűvel kiírt megnevezését, és már nyomtathatták a következő címletű pénzeket. Csak így magyarázható, hogy a különböző címletekben ugyanazok a változatok találhatóak. A 8. és a 9. változat valószínűleg azért kizárólag a 10 krajcárosnál fordul elő, mert annak előkészítése közben a keretdísz meglazult, egy-egy apró eleme kiesett, és azt véletlenül fordítva helyezték vissza. Rozsnyón minden címletet másféle papírra nyomtattak. Az egy pengő krajcáros bordázott fehér papíron fekete nyomással készült. Olyan példányai is vannak, amelyen vízjel található, hiszen az ív alján C Regest feliratok voltak, így amelyeket ide nyomtattak, azokon e feliratok valamelyik része látható. E címletet Szerecsen Lajos főjegyző írta alá. Az egy pengő krajcárosnak ismertek olyan példányai, amelyek kitöltetlenek, nincsen rajtuk sorszám. Ezek olyan ívről lettek kivágva, amelyet egykor adminisztrációs célra használtak, kézzel írt szöveg olvasható rajtuk, amelyek más címletekkel együtt később kerülnek részletes bemutatásra.

26 A három pengő krajcárosnak fehér papíron fekete nyomású és zöld papíron fekete nyomású példányai vannak. Ezt a címletet Böltsházy József főjegyző írta alá. Ambrus szerint vízjeles darabjai is vannak, az általunk tanulmányozottak között ilyen nem fordult elő. Szintén ő írja, hogy hátlapján más célra szánt tintaírásos szövegrészlet található.

27 A hat pengő krajcáros fehér papíron fekete nyomással és rózsaszín papíron fekete nyomással készült, Roszty József főbíró kézjegyét viseli.

28 A tíz pengő krajcárosból fehér papíron fekete nyomású, valamint sárga papíron fekete nyomású, számozott példányok ismertek, amelyeken szintén Roszty József főbíró neve olvasható. Itt térünk vissza a már említett dobsinai papír szükségpénzekhez. Kek László alig fejezte be Rozsnyó szükségpénzeinek nyomtatását, már hozzá is láthatott a dobsinaiakhoz. Az ottani városi képviselő-testület július 21-i döntése után nyilván hamarosan megkezdte munkáját, de ez esetben meg kellett várnia a külön erre a célra készített vízjeles papír elkészültét. Mivel ezekből igen kevés maradt meg, csak a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött példányokat tanulmányozhattuk, ezért a rozsnyói szükségpénzekkel történő összehasonlításra igen behatárolt volt a lehetőség. Horváth Adolf János alapos megfigyelésének és leírásának köszönhetően azonban néhány megállapítást így is tehetünk. A dobsinai 1 pengő krajcáros esetében - amellyel egyező kiállítású Ambrus szerint a 3 pengő krajcáros is

29 - a nyomdász kicserélte a keretet, más betűvel szedte az első három sort, elhagyta a második és a harmadik sort elválasztó díszítőelemet, majd be26 Ambrus 146. 27 Ambrus 147. „Bölcsházy József 1849-ben városi főjegyző volt. Amikor 1849 júliusában Vogel tábornok túszokat ejtve távozott a városból, Bölcsházy Józsefet is magával vitte. A Rozsnyó bányaváros pénztára által 1849-ben kiadott „szükségpénzeken", melyek nagy veszteségeket okozva a városnak, az ország legtovább érvényben levő szükségpénzei voltak, Bölcsházy József aláírása olvasható. Bölcsházyt 1862-ben, 1871-ben és 1872-ben is megválasztották a város élére, és ebben a hivatalban főbíróként ő állt utolsóként Rozsnyó élén, mivel ez az elnevezés 1872 végével megszűnt, illetve azt felváltotta a polgármesteri tisztség." Tököly 55-56. 28 Ambrus 147. „Roszty József 1848 és 1850 között volt Rozsnyó város bírája. 1851-ben a közigazgatási bíró (főszolgabíró) tisztséget töltötte be a város vezetésében. A szabadságharc idejének közkedvelt főbírája, akkor számos, a Bach-korszakot jellemző népszerűtlen országos intézkedés feltétel nélkül való végrehajtásának köszönhetően, korábbi népszerűségét hamarosan elvesztette, és Rozsnyón már csak mint Bach-huszárt emlegették." Tököly 298. 29 Ambrus 59. Fényképét közölte Miroslav Reftovsky: Prvé gemerské núdzové peniaze z roku 1849.