A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Zsupos Zoltán: Rozsnyó 1849-es papír szükségpénzei

illesztette a rozsnyói szükségpénzeknél használt 1-3. pontot annyi változtatással, hogy a harmadik pontban 8 nap helyett 14 nap szerepel. A következő sorban Rozsnyó nevét kicserélte Dobsinára, de érdekes módon meghagyta az 1849. július 16-i dátumot. A sorszámnak hátteret adó motívum ugyanaz maradt. Hogy valóban felhasználta a rozsnyói szükségpénzek nyomtatásához elkészített szövegeket, arra bizonyíték, hogy a Horváth által említett kis nyomdahibák közül több ugyanúgy fordul elő mindkettőnél: így például az 1., helyett az 1.', más esetben pedig a városi pénztár helyett városi pénztár, visszaváltásuk helyett vizszaváltásuk szerepel. Azt is meg kell említeni, hogy a Horváth által az 1 krajcárosokon említett eltéréseket nem találtuk meg a rozsnyói darabokon, így azt sem, amit Horváth nem sorolt fel, de észrevettük, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött darabon: a 3., helyett 3,, szerepel. A 6 pengő krajcáros és a 10 pengő krajcáros esetében minimális az eltérés a rozsnyói, hasonló címletektől. Csak az más, amit meg kellett változtatni: a település neve az elsősorban, a visszaváltásra rendelkezésre álló idő 8 nap helyett 14 nap, a kiadás helye, valamint az, hogy itt a városi biztos szerepel aláíróként. Dobsinán, mint azt feljebb már idéztük, július 28-án állított ki nyugtát a pénzpapírért Widdemayer György 71 forint 15 krajcárról, míg Kek László július 30-án kelt számlája szerint a nyomtatás 69 pengőforintba került, ezzel szemben Rozsnyón Kek Lászlónak a nyomtatásért - nyilvánvaló módon a papír árával együtt - 180 forintot fizettek. A rozsnyói papír szükségpénzek előállítása tehát 40 forinttal többe került. Ennek megértéséhez közelebb vihet bennünket, ha a leírások alapján számítást végzünk. Rozsnyón első alkalommal címletenként 500 forint értékben nyomtatták a pénzeket, így 30 000 db 1 pengő krajcáros, 10 000 db 3 pengő krajcáros, 5000 db 6 pengő krajcáros és 3000 db 10 pengő krajcáros, összesen 48 000 db papír szükségpénz készült. Amennyiben egy ívre 20 pénz került, akkor összesen 2400 ív papírt használtak fel. Dobsinán is összesen 2000 forint értékben nyomtattak pénzeket, azonban Horváth Adolf János leírásában 2300 íven, ívenként 20 példány, összesen 46 000 darab elkészítése szerepel. A felvágatlan dobsinai íven szereplő címletek alapján, nyilván abból a feltételezésből kiindulva, hogy ugyanilyen ívekben nyomtatták az összes dobsinai papír szükségpénzt, Horváth kiszámolta, hogy a 3, 6 és 10 pengő krajcárosokból címletenként 9200 darab, az 1 pengő krajcárosból pedig 18 400 darabot bocsátott ki a város. Ha valóban így történt volna, akkor összeadva a Horváth által kiszámolt címletek értékét, azok összesen a meghatározott 2000 forint helyett 3220 forintot tettek volna ki. Tehát egyértelműen kiderül, hogy a Dobsinán talált felvágatlan ívvel azonos ívekben nem nyomtathatták a szóban forgó papír szükségpénzeket.

30 4 % rizsma, vagyis 2375 ív pénzpapírért fizetett a város, ugyanakkor ha a rozsnyóihoz hasonló címletekben és példányszámban készültek volna a dobsinaiak is, akkor 25 ív papír hiányzik a nyomtatáshoz szükséges papír mennyiségéből. Az eltérés a pénzt számlázó Widdemayer György nagyvonalúságával lenne magyarázható, azonban Horváth szerint Kek László 2300 ív nyomtatásáról adott számlát. Amennyiben Dobsinán a rozsnyóinál valóban 25 ívvel kevesebb papírra volt szükség, és Kek László is a rozsnyóihoz viszonyítva 100 ívvel kevesebbet számlázott, akkor mindez csak úgy magyarázható, hogy az összesen 2000 forint címletenként nem 500 forint ér30 A felvágatlan ívek nagy valószínűséggel azért készültek, mert a nyomdász - más nyomdai termékekhez hasonlóan - részben a felsőbb hatóságoknak, részben pedig a megrendelőnek, ebben az esetben a város vezetőségének mintapéldányokat készített, amelyen együtt láthatták a különböző címletek példányait. Ezt a feltételezést támasztják alá Jolsva hasonló felvágatlan ívei is (14. kép).