A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

másnak is ajándékozhatott, mint ahogy az Patak esetében is többször előfordult. A királyi-királynői városi rang tehát nem jelentett a birtokos számára feltétlenül állandó vagy huzamos ott-tartózkodást, sem állandó szálláshely, kúria meglétét. (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, II. évf. [1896.] 1-4. szám.) A kérdés újabb, részletesebb kifejtését Szabó István professzor 1966-ban megjelent A falurendszer kialakulása Magyarországon című könyvében (92. p.) találjuk, mely szerint „...a királyság megalapításának minden olyan föld, melyet addig a nemzetségek nem vontak szállásukba, a király földje (terra regis) lett, azokon a királyi jog (jus reginum) érvényesült. így a király joga alá estek a törzsi és nemzetségi területen megszállatlan üres földek éppen úgy, miként azokon kívül a törzsközi és országos gyepük, valamint az utóbbi előtt a lakatlan övezet, ameddig azon az országhatárig a királyi hatalom, az állam uralma érvényesült. A király földjei gyarapodtak azután a királyi háramlási jog révén is, megszakadások esetén, de még inkább az elkobzásokkal... A király földjei így óriási tömegre duzzadtak, s azokat az ország minden részében meg lehetett találni... Túlzottnak tekinthető azonban az a becslés, mely szerint a király földjei együttvéve többszörösen is felülmúlták a nemzetségi szállásföldeket. A királyi földek részben közvetlenül a királyi udvart és a király gazdaságát szolgálták mintegy uradalmi szervezetben - a gyepű előtti területen és az erdőuradalmakban -, később azonban fokozatosan királyi adományokban, nagyobb részben egyházi és világi birtokosok kezére jutottak." „A királyi földeken szálltak meg... a külföldről érkezett telepes csoportok is, melyek ... sajátos társadalmi állapotot biztosító kiváltságok birtokában, de anélkül is hagyományaiknak megfelelően alakították ki településeiket." Erre vidékünkön a frank birodalomból származó „olaszokként" emlegetett vallon telepesek falvai (Bodrogolaszi, Olaszliszka) szolgálnak példaként. Ilyen vallon telepesek voltak Újhely és Patak legrégibb lakói is. A 13-14. században végbemenő átalakulások során megszűntek az ispánsági birtokok gazdálkodásának hagyományos formái, s azok helyét a kialakuló feudális rend vette át. Ennek a gazdasági és társadalmi átalakulásnak a következménye volt, hogy 1390-ben Zsigmond király a pataki erdőbirtokot, vele Újhely és Patak városokat Perényi Miklós szörényi bánnak, majd fiainak adományozta, s 1490-ben a Pálóczi testvéreknek adta. A születéshelyet illető feltételezéseket azzal is magyarázták, hogy a királyné orosz (vagy kijevi) származása miatt az ország keleti részén érezte magát biztonságban (várható nyugati támadás esetére), ezért legszívesebben a pataki királyi erdőbirtokon szeretett tartózkodni. Ez a királyné azonban nem II. András, hanem I. András felesége, Anasztázia volt, aki I. Jaroszláv orosz fejedelem lányaként (szül. 1020-ban) került a magyar trón közelébe. Azonban neki nem ez a vidék, hanem a Tihanyi-félsziget (ahol az oroszkői monostort alapította) és a bihari Tormova kolostora (ahova Oroszországból hozatott apácákat telepített le) volt a kedvelt tartózkodási helye. Később fiával, a királlyá lett Salamonnal ellentétbe került, s ezután egy stájerországi kolostorban halt meg. Petrássevich Géza az első, aki Divald Kornél könyvének ismertetésében írja, hogy nemcsak /. András, hanem 11. András, illetve utóbbi felesége, Gertrud is szeretett a várban tartózkodni, ahol Szent Erzsébet is született (Adalékok... VII. 1902. 347-349.). Nem tudhatjuk, honnan szerezte ő ezt az értesülését, mindenesetre ez is alkalmas volt arra, hogy a szentéletü királylány pataki születésének akkor már kialakult legendáját erősítse.