A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

eltérő újraértelmezése és az összefüggések feltárása volt a célom. Megjegyzem, hogy már a korábbi, említett dolgozatomban is voltak észrevételeim, mint a volt dominikánus kolostor helyének meghatározása, vagy a szóban lévő objektumoknak a település szerkezetébe való illeszkedése. Előbbi a sárospataki várak előtörténetének talán legfontosabb kérdése, amelyről Szűcs Jenő még semmit nem tudhatott. Ez számomra is csak később, a városi gázvezetékek lefektetésének földmunkáival felszínre került falmaradványok és azok nyomvonalainak vizsgálatával, valamint egy lakóház pincéjében általam feltalált, ott a falakba elsődlegesen beépített gótikus faragott kő ajtókeret megtalálásával - aminek fotóját említett dolgozatomban már közöltem - vált nyilvánvalóvá. Az egykori városszerkezet, a szomszédos települések közötti átmenő forgalom, az itt áthaladó utak és a létesülő intézmények kapcsolatai pedig az akkori életfeltételek, egyéni és közösségi érdekek kifejeződését jelentették számomra. A sárospataki kollégium kezdeteinek ismeretanyagát illetően korábban a kollégium tudós tanárai, mint iff abb Ts étsy János, Szombathy Jc'inos, Szinyei Gerzson és mások, valamint a helyi krónikások írásaira, szinte egységes állásfoglalásaira voltunk utalva, akik az 153l-es „iskolaalapítás" mindmáig tartó hagyományainak továbbélését segítették. A reformáció pataki térhódítása és a protestáns iskolázás kezdetei Szűcs Jenő korábbi dolgozataiban már megoldott kérdések voltak, ezekkel kapcsolatban csak összegezni próbáltam az előadásban elhangzottakat. A) A sárospataki köztudatban, különösen az utóbbi időkben felélénkült az a hagyomány, mely szerint Szent Erzsébet 1207-ben Patakon született. Újabban a kérdés kutatásával is foglalkozó Kuklay Antal helyi származású plébános hívta fel a figyelmet arra, hogy a 15. században élt Laskai Osváth Szent Erzsébet szülőhelyeként Sárospatakot jelölte meg: „Elisabeth Andrée regis hungarie filia dum nata fuisset in oppido Sorospathach". Soós Elemér, Sárospatak krónikása írja, hogy „Tömösvári Pelbárt...egyik (108-dik) szent beszédében azt állítja, hogy Sárospatakon született volna Szent Erzsébet, II. András király leánya, ... s bár kényelemben neveltetett, mégis minden hiábavalóságot megvetett." Utóbbiakat nem állt módunkban ellenőrizni, de az idézet hitelességét nincs okunk kétségbe vonni. E szerint Szent Erzsébet születési helyeként Sárospatakot nem Laskai Osváth, hanem Temesvári Pelbárt említi először. Laskai ezt az állítását valószínűleg Pelbárt atyától vette át, akivel szoros „munka-kapcsolatban" állt, s mondhatni, annak „tanítványa" volt. Nem tudjuk, hogy az írások szerzői milyen ismeretekre és forrásokra építették vélekedésüket, élt-e már korábban is Sárospatakon Szent Erzsébet itteni születésének hagyománya, vagy éppen ők teremtettek írásukkal hagyományt. Azt viszont tudjuk, hogy az illetékes egyházi körök (a szentté avatást megelőző pápai bizonyságlevelek) erről mit sem tudnak, s Szent Erzsébet életútjának és csodaszámba menő cselekedeteinek méltatását végző későbbi történetírók is - eltekintve a kései helyi krónikásoktól, akik már a születéshelyet illető hagyományok világában éltek -, bár ismerhették fenti szerzők munkáit, Szent Erzsébet születéshelyének a pozsonyi várat tekintették. Karácsony János történetíró a Religio című folyóiratban (1907. 1, 4. szám) a helyi hagyományoknak helyt adva Sárospatakot fogadta el Szent Erzsébet születéshelyének, de német történetírók véleményét figyelembe véve nem zárta ki a pozsonyi születéshely lehetőségét sem. Idézi IV. (Kun) László 1273-i oklevelét, ahol a települést de Castro Patak megnevezéssel említik. A szerző ezzel Szent Erzsébet születéshelyére utal. Mai ismeretünk szerint az oklevélben szereplő Patak vára csak az újhelyi vár lehetett volna, holott