A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

Szent Erzsébet születésekor az még nem is létezett. A sárospataki születéshely mellett érvel a Budai Polgári Lexikon (1804.), Szirmay Antal (1804.), Majláth János (1825.), Podhraczky József (1838.), viszont Pozsonyt tartja születéshelynek a Vasárnapi Újság (1886. okt. 24. 693-694. p.) és pl. a Pallas Nagylexikona (1905.) Fenti vitát az említett folyóiratban Dragoner Béla foglalja össze. A Szent Erzsébet születési helyét illető kétségeink indokolása lehet a „Patak", mint kiterjedt királyi erdőbirtok és „Patak", mint település helymegjelölésének kettős tartalma. A vidék és a sárospataki vár előtörténetének kutatásával foglalkozó történetírók számára ma már elfogadott, hogy a „Patak" helymegjelölés a magyar középkor első századaiban nem csak az akkori településre, hanem a nagy kiterjedésű királyi erdöbirtokokra, vadászterületekre is vonatkozott, s ez ma már igazolásra sem szorul. Ha volt is a tatárjárás előtt ezen a vidéken királyi kúria, az nem feltétlenül „in Patak oppidum ", hanem az erdöuradalom más településén is elképzelhető. Etre Szűcs Jenő Xöbb analógiát említ. A későbbi Bereg megyében, amit eredetileg Borsovának neveztek, a kúria a településtől távol, a Tisza-menti Váriban volt. A középkorban az egész Zempléni-hegység a pataki ispán joghatósága alatt állott, de még szélesebben, nagyjából a Hernád és a Ronyva közötti vidék ugyancsak a pataki ispán alá tartozott, így a radványi erdőóvók, valamint a Hernád-menti német telepesfalvak (Vizsoly, Gönc, stb., összesen 10 falu). 1209-ben Fóny lakosai felett is a pataki ispán bíráskodott. Sok ilyen erdőispánság volt, amelyek egy része később azAbák birtokába került. Torna, Sáros, Bereg megyévé alakult. Patak azért nem vált megyévé, mert igen korán magánbirtokba került. így nem alakult megyévé a vizsolyi ispánság sem. Magát a települést később is „oppidum Patak" megjelöléssel illették. A helynév mai, „Sárospatak" formáját az oklevelekben 1458-ban, Szent Erzsébet születése után 251 évvel említik először, s ez a helynévfonna ezután állandósult. Laskai Osváth írása ettől is 61 évvel később, 1497-ben jelent meg, amikor is a helynév kettős tartalma feltehetően elhomályosult, s annak korábbi tartalmát a későbbi helységnév fogalmával azonosították. Mivel ők Sárospatakkal közvetlen kapcsolatban aligha voltak, a helynév tartalmi kettősségének fel nem ismeréséért sem Temesvári Pelbártot, sem Laskai Osváthol nem ítélhetjük meg. Kuklay Antal gondolatmenetében a Laskai Osváth megjegyzésére utaló hivatkozás az egyetlen olyan szempont, amely nem a kellő történeti alapokat nélkülöző, bár jól felépített, logikailag kimunkált érvrendszerek világába sorolható, de a konkrét tények helyett feltételezésekre és következtetésekre alapozza mondanivalóját, s ez önmagában nem elegendő, és más adatok megerősítése nélkül nem lehet döntő. Ezt a hagyományt nagymértékben alátámaszthatná, ha igazolódna, hogy a 13. század elején volt Patakon királyi kúria, mely nemcsak a királynét, hanem egész udvartartását befogadhatta, s a szülés menetét megfelelő szakellátás segíthette, s az anya gondozását elláthatta volna. A kérdést, hogy volt-e Patakon királyi kúria, Szűcs Jenő nem kerülhette el, s 1987-ben elhangzott előadásában így fogalmazott: „Fel kell tételezni, hogy a korai időben kellett lenni... királyi kúriának Patakon is. Ezt a feltételezést alátámasztja az a nagyon meggondolandó hagyomány, amit csak a 15. században jegyeztek fel, ami szerint Szent Erzsébet Patakon született volna, s ami csakis egy pataki királyi kúria feltételezésével érthető". Ezek után Szent Erzsébet születéshelyének kérdésén túl fontosabb számunkra, hogy volt-e a 12-13. században Patakon királyi kúria. Emellett szólhat, hogy 1262 után, amikor István, mint a trón utódlásának várományosa, megkapta apjától, IV. Bélától az ország ke-