A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Bodnár Tamás: Topográfiai és genealógiai kapcsolatok a kora újkori vég Szendrő városában

tos palánkot pártázatosnak ábrázolta, kiálló gercndavégekkel. A palánk folytatása keleti irányba csak sejthetően veszi körül a beépített területet. A várhegy oldalában annál inkább látható az Óvár két végéhez lehúzódó palánkfal, közrefogva a temető egy részét. Az északi irányból a várost bemutató metszeten ugyancsak a város nyugatra néző fala, illetve a Felsővár és Óvár között húzódó északi palánkfal látszik.

49 Közelebbi képi ábrázolás maradt fenn a palánkról a Merian-féle metszeten. Ezen a Felsővártól a Várhegyen lefelé húzódó palánk kezdeti szakaszát láthatjuk, jobban megnézve pedig, a Korlát bástya alatt felfedezhetünk rajta egy kaput.

50 A várost kerítő fa erődítmény alaprajzának részlete bukkan fel a stockholmi és württembergi várrajzok között. E két utóbbi alaprajz Szendrö északi falának részletét ábrázolja az Óvár előterében.

51 A német röplap több helyen alaprajzszerűen mutatja be a palánkot, vagy ennek helyét. A város déli végétől keletre a Forrás kapu irányába fut a faerődítés, középtájon egy nagy félkör alakú bástyával. A Felsövár és az Óvár északi vége között szintén jól kivehető az építmény alapvonala, középtájon szintén egy félkör alakú rondellával. Az Óvár északi előterében ugyancsak kibontakozik egy nem egészen tisztázható, talán kaput is ábrázoló, palánk alaprajz részlet. A képi ábrázolásokon túl leírások is fennmaradtak a város ezen erődítéséről. Már a 17. század folyamán írtak arról, hogy a Gerse utca két oldalán húzódó házsorok kertjeinek végében palánk állt. Nyugati oldalon a Bódva folyó partján. Ezen belül pedig egy utcácska volt, ahol a cirkáló örök tudtak közlekedni. Az utca keleti oldalán szintén palánk húzódott, amelyen belül, közvetlenül a fal tövében ugyancsak egy kisebb utca vezetett.

52 Ezt a Gerse melletti palánkot folyamatosan emlegetik a 17-18. században. A régebbi és újabb Gersét kerítő palánk helyét 1749-ben le is írták:

53 „Tudja, mert szemeivel eleget látta, hogy Fáy Pál uram háza mellett lévő Kő kaputul fogvást volt Szendrő városának palánkja, egész a Hegyesi kapuig két sorral, arra hozott fel a palánk, ahol most az uraság [Csáky] kertének alsó része vagyon, ahol házak voltak, nem régen hányatták el, a Fáy uram házátul is a Boldváig, és a Boldva mellett fel egészen a város korcsmája mellett kévő hídig, ahol is kiskapu volt."

54 Ez a tanúkihallgatásban szereplő vallomás a korábban meghatározott kapuk közötti palánkszakaszokat írja le, de csak a Gerse városrész körül. Érdemes megfigyelni, hogy az elbeszélés szerint „két sorral", tehát kettőzötten rótt gerendákból állt a palánk. Az nem derül ki, hogy a gerendasorok közvet49 KISARI Baila György: 2000, 469, 470 o. 50 SZILÁGYI Sándor: 1894-1898. VII. kötet, 182-183. oldalak között. A kép magyarázó szövege: A szendrői magyar tábor 1664-ben. Merian Gáspár metszete Szicha György egykorú rajza után. A kép alján: Georg(ius) Szicha Delín(eavit) et com(m)unicavit. Caspar Merian fecit. A Lanfranconi-gyüjteménynck az országos képtárban levő példányáról. 51 KISARI Ballá György: 1996, 92., KISARI Ballá György: 1998, 110. 52 „napkeletrül pedig Gerse palánkja mellett való utca". (B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/1. 5. Köt. 164., V-l. 517. , XIII-25. 11. doboz. Platthi inventárium. IV-501/b. III. III. 429.) „A Palánk mellett Bódva körül, belül volt ucza, melyen a czirkálók jártak. ... Palánk az egyik a Dobozi és Fáy Pál úr házok mellől fel a Hegyesi kapuig, a másik pedig az Aszalai és Kozma házok mellett vitt fel ugyanazon kapuig. ... Gerse utcának napnyugati sorában lévő házaknak oly közel volt vetve a palánk, hogy még azon gyümölcsös és más veteményes kertek voltak a Bódváig, a palánk pedig és házhelyek közt esett az a czirkáló utca. Tudja, hogy Gerse utcai Fáy, Ragályi és Giczei uraimék házhelyek napkeleti végiben ucza volt mindenkor a palánkig..." (B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/c. XVII. VI. 1177.) 53 Ezt csak a Gerse utcáról a következőkben leírtak után lehet majd pontosan értelmezni. 54 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/c. XVIII. XXV. 1541. fr. 19.