A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Bodnár Tamás: Topográfiai és genealógiai kapcsolatok a kora újkori vég Szendrő városában

olyan épületet találni, amelynek helyén az Árpád-kori eredetű temploma állt volna a településnek. Itt van viszont a Gacsal dűlőben az Agyagásónál épült templom és a körötte lévő falu, teljesen név nélkül, és itt van egy mezőváros, amelynek nincs középkori templomhelye. Emellett van a városnak egy olyan része, kerülete, amely a kora újkor végéig önálló státusszal rendelkezett. Ez a Gerse városrész, vagy Gerse utca. A előbb előadottak alapján az a következtetés vonható le, hogy Szendrő település a középkorban a Gacsal dűlőben helyezkedett el, itt állt temploma is. A Bebekek várukat a Bódva folyását és a domborzat adta lehetőségeket figyelembe véve építették fel a középkori Szendrőtöl kissé távolabb, déli irányban, a Várhegy alatt. Az Óvár mellett a várépítés után kialakult, vagy a Bebekek kialakítottak egy különleges státusszal rendelkező kiszolgáló telepet, a Gersét. Ez az alapítás azért feltételezhető, mert a Gersének nincsenek középkori előzményei. Önálló területtel sem bírt, csak jogait tekintve léteztek kiváltságai. Maksay Ferenc szerint is 1570-ben a város még „csak egyetlen utca, az ún. Gerse utca."

48 A 16. században a török előretörésével együtt a vár közvetlen közelsége felértékelődött. Egyre több lakos és nemes költözött a vár közvetlen szomszédságába, a Gerse utcába és a Gerse utca köré, mindeközben a királyi vár kiépítése folyamatos volt. A birtokosok, a király és a megye nem csak a várat, hanem a várost is erődítették, ami a biztonság miatt vonzóvá tette azt polgári személyek számára is. Közben, a kiépülő vár miatt, amely „csínytevésekre" ösztönözte a török portyázókat, a környező települések elpusztultak. így a Gacsal dűlőben álló Szendrő is. Pusztulása viszont nem okozott törést a település életében, hiszen Szendrő vára körül állt már egy lakott hely a Gerse városrésszel, amely tulajdonképpen Szendrő határain belül állt eddig is. A 17. században a középkori templom már csak rom, mint ahogy Borsodi Mihály emlegeti 1658-ban, a körülötte lévő elpusztult települést pedig már nem is említik. Szendrö mezőváros palánkjáról több esetben esik említés. Ha végigtekintünk a fennmaradt metszeteken és alaprajzokon, alapvetően háromféle erődítéstípussal találkozunk. Kőből épült várfalakkal, amelyek elsősorban az Óvárat, illetve a Várhegyen épült ötszögletü Újvárat jellemzik. Föld-fa alapú védrendszerrel, amelynek bástyáinál biztos, hogy kő építőanyagot is felhasználtak. Ilyen falakat egyedül a Németvárosnál találunk. Ennek az egyszerű palánknál erősebb mivoltát látszik igazolni, hogy a Wesselényi-féle felkelés utáni állapotot tükröző német nyelvű röplapon ennek a városrésznek a védművei láthatóan épek maradtak, míg az egyszerű fából készültek leégtek. Harmadik típusú védmü az egyszerű palánkfal, amelyet a város nagy részének bekerítésére használtak. Míg a két előbbi erődrendszer vonalát hellyel-közzel a mai napig ismerjük, addig az utóbbi helyéről a Huszárvárat és a hozzá kapcsolódó kis szigetszerű erődöt kivéve, melyekről alaprajzi ábrázolás is fennmaradt, csak feltételezések vannak. Annyit tudunk, hogy a korábban azonosított Hegyesi és Csehi kapu, Kis kapu, Alsó vagy Kő kapu és Forrás kapu közötti beépített területet kerítették körül palánkkal. Mégpedig úgy, hogy a Felsővár északnyugati oldalán lévő gyalogkaput is közrefogja a palánk. Angielini metszetén, amely a várost nyugat felől ábrázolja, jól kivehető a nyugatra néző palánk vonala, középtájon egy zömök és két végén két kisebb őrtoronnyal. A tapasz48 Nem lehet véletlen az sem, hogy az urbáriumok külvárosnak vagy kolóniának nevezik meg a Gersét. MAKSAY Ferenc: 1959. 447.