A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Melinda (összeállította): A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2006-2007-ben

Sajóecseg-Kövecses, 2. lelőhely 2007. augusztus 22-én örökségvédelmi hatástanulmány készítése kapcsán régészeti terepbejárást végeztünk a 26. sz. főút, a TSz telep bekötőútja, valamint a Kövecses-dülőt átszelő földút közötti területen, melynek középső szakaszán, kb. 300x50 m-es részen kevés őskori és népvándorlás kori (?) kerámiatöredéket, egy pattintott kőpengét és újkori edénydarabokat gyűjtöttünk. A leletek a felszínen elszórtan helyezkedtek el. Csengeri Piroska Saj ókaza-Saj ókaza települést Szuhakállóval összekötő közút 2007 márciusában helyszíni szemlét végeztem a Sajókaza települést Szuhakállóval összekötő közút két oldalán. Sajókazától K-re, ahol az utat kettő darab nagyfeszültségű vezeték keresztezi, a két vezeték által határolt területen, az út két oldalán, 250x130 m-es kiterjedésű területen a szántóföldön kevés bronzkori kerámiatöredék által jelölt régészeti lelőhelyet találtam. A terület D-i felének a neve Uregyháza. A leleteket a miskolci Herman Ottó Múzeumban helyeztem cl. Pusztai Tamás Sajószentpéter-Nagy-rét 2007. január 26-án Borsodszirák-Vízműhöz kapcsolódó örökségvédelmi hatástanulmány elkészítéséhez végeztünk helyszíni szemlét Sajószentpéter É-i határában. Ennek során a nyomvonal teljes hosszának áttekintésekor két jól elkülönülő területen (Nagy-rét, Harmadik-vető) 18-19. századi szórvány leletanyagot gyűjtöttünk, melyek vélhetően korabeli tanyához tartozhattak. A nagyszámú mázas és díszített kerámiát jelenleg a Herman Ottó Múzeumban őrzik. Veres János Sajószentpéter-Tömlöc-tető Korábban a sáncvár tévesen Sajószentpéter-Korcsolyás néven szerepelt, ennek okán 2007. február 20-án egy terepbejárás alkalmával sor került a lelőhely-pontosítására. A sáncvár középkorinak keltezhető. Lelőhely-bejelentő: Sárközy Sebestyén Sajószentpéter-26-os főút, 1. lelőhely 2007. augusztus 24-én örökségvédelmi hatástanulmány készítése kapcsán régészeti terepbejárást végeztünk az ismert lelőhely K—ÉK-i részén (2006., terepbejárás, Selján Éva, Veres János). A 26. sz. főút DNy-i oldalán, az úttal párhuzamosan kb. 50 m szélességben és 350 m hosszúságban, a friss szántásban elszórtan középső neolitikus (AVK legkorábbi fázisa) és késő bronzkori kerámiatöredékeket találtunk. A bejárás során, a felszínen nem tudtuk elkülöníteni a Sajószentpéter-26-os főút 1. és 2. lelőhelyet, illetve Selján Évától és Veres Jánostól eltérő módon tudtuk azokat lokalizálni. Ennek feltehető oka, hogy az erózió következtében bejárásunk idején a két lelőhely dombja közötti mélyedésben koncentrálódtak a régészeti leletek (1. még a Sajószentpéter-26-os főút, 2. lelőhelynél). Csengeri Piroska Sajószentpéter-26-os főút, 2. lelőhely 2007. augusztus 24-én örökségvédelmi hatástanulmány készítése kapcsán régészeti terepbejárást végeztünk az ismert lelőhely ÉK-i részén (2006., terepbejárás, Selján Éva, Veres János). A 26. sz. főút DNy-i oldalán, az úttal párhuzamosan, a Sajószentpéter-26-os főút, 1. lelőhely leleteinek folytatásaként frissen szántott területen kb. 50 m szélességben és 250 m hosszúságban nagy mennyiségű késő bronzkori kerámiatöredéket és paticsot, valamint egy őrlőkő darabját, illetve kevés középső neolitikus (AVK) és császárkori leletet találtunk.