A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Melinda (összeállította): A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2006-2007-ben

Regéc- Vár Aregéci vár 2007. július 10. és 28. közti feltárási idényében a,,Középső vár" három helyszínén dolgoztak. Keleti palotaszárny 1. helyiségét igen vastag omladék fedte, ami alatt átégett fafödémek pusztulási rétege húzódott. A bejárattól É-ra két cölöplyuk (?) került elő. Az omladékból alig került elő leletanyag, a pusztulási rétegből viszont késő reneszánsz cserépkályha elemeit lehetett gyűjteni. A csempék legnagyobb része vegyes mázas (zöld, sárga, vörös, kék), van köztük osztrák sasos oromdíszes is. Több zöld, kék-fehér, sárga és mázatlan habán kályhacsempe is előkerült. Nagy mennyiségű, különböző típusú szeg, kevesebb kora újkori használati kerámia és díszedénytöredék is előkerült, ebből kiemelkedő 1659-es évszámú habán tál fenekének töredékei. Figyelmet érdemel egy bronz hajtű, melyen Sophia B felirat olvasható. A Nyugati palotaszárny 37. helyiségét 2006-ban már részben feltárták, most sikerült teljesen megtisztítani az omladéktól. A K-i falban nyíló fakeretes ajtó már 2006-ban előkerült. Az omladékából minimális mennyiségű leletanyag került elő. Kiemelkedő közülük egy virágmintás, színes mázas padlótégla két egymással összeillő töredéke valamint egy egyelőre pontosan nem meghatározható pénzérme is. A 37. helyiség szintviszonyinak tisztázására egy 1 m széles, K-Ny-i irányú kutatóárkot (16. árok) húztak. A kora újkori kerámiát tartalmazó utolsó járószinten kívül az árokban több leletanyag nélküli réteget is sikerült elkülöníteni. A megfigyelések alapján ez a helyiség a 17. században keletkezett, funkciója még ismeretlen, valószínű földszintes építmény lehetett. A 37. helyiséget D felől folyosó határolja. Szélessége mindössze 1,35 m, hossza 3,7 m. A folyosó járószintje földes. A folyosót kitöltő köves, gyökeres omladékból igen csekély mennyiségű leletanyag került elő. A „Középső vár" udvarának É-i felén annyi történt, hogy a 20. helyiségtől D-re eső, K-ről a K-i palotaszárny É-i helyiségei által határolt felületet megtisztították. A 21. terület Ny-i szakaszának feltárása már korábban megtörtént. A köves omladékból nagy mennyiségű 16-17. századi kerámia, egy feliratos habán korsó töredékei kerültek elő. A feltárás vezetője: Simon Zoltán (KÖSZ) Sajóecseg és Sajószentpéter között- Vasúti őrháztól északra (Sajószentpéter- Vasúti őrház) 2007. augusztus 22-én örökségvédelmi hatástanulmány készítése kapcsán régészeti terepbejárást végeztünk az ismert lelőhelyen (1982., Wolf Mária, terepbejárás). Kérdésünk az volt, hogy a lelőhely Ny-i része érinti-e a 26. sz. főút tervezett bővítésének nyomvonalát. A terület gyomnövényzettel ritkásan borított (feltehetően eredetileg szántott), terepbejárásra közepesen alkalmas volt. Az ÉNy-DK-i irányú markáns dombvonulatnak a 26. sz. főút melletti 50 m széles szakaszán, D felé 150 m hosszúságban elszórtan, majd még délebbre 100 m széles szakaszán 100 m hosszúságban sűrűn találtunk főként késő bronzkori, valamint kisebb részben középső neolitikus (AVK és bükki kultúra), illetve császárkori kerámiatöredékeket. A lelőhely feltehetően megegyezik a Sajószentpéter-26-os főút, 2. lelőhellyel (részleteket 1. ott). A bejárás során pontosítottuk a Vasúti őrház lelőhely keletebbi részének kiterjedését is, melynek során megállapítottuk, hogy az DK-en feltehetően összefügg a Sajószcntpéter-Kövecses elnevezésű régészeti lelőhellyel (részleteket 1. ott). Csengeri Piroska Sajóecseg-26-os főúttól ÉK-re 2007. augusztus 22-én örökségvédelmi hatástanulmány készítése kapcsán régészeti terepbejárást végeztünk a területen. A sajóbábonyi elágazástól mintegy 300 m-re ÉNy-ra, a 26. sz. főút ÉK-i oldalán a kukoricatáblában egy nagyméretű, vastag, csiszolt kővésőt, vagy át nem lyukasztott (nyéllyukas) csiszolt kőbaltát találtunk, mely feltehetően őskori (bronzkori). Más leletet nem gyűjtöttünk a felszínről. A feltételezett lelőhely a Sajóecseg-26-os főúttól ÉK-re nevet kapta. Csengeri Piroska