A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása

1998-ban, 2000-ben, 2002-ben és végezetül 2005-ben végeztünk régészeti feltárásokat a kolostor területén.

60 Hangsúlyoznunk kell, hogy a kutatást közel sem tekinthetjük befejezettnek, hiszen munkánk döntő hányadát a templombelsőt, valamint közvetlen környezetét borító vastag - kerámia leletanyagban szegény - omlásréteg eltávolítása jelentette, amelyből számos szerkezeti kőelem került elő.

61 Tekintettel arra, hogy akkoriban még joggal bízhattunk a feltárások folytatásában, a munkálatok során a középkori járószinteket tulajdonképpen egyetlen ponton sem törtük át, mint ahogy a templom falainak szint alatti vizsgálatára sem került sor. 1998-ban és 2000-ben a poligonális szentélyzáródású templom közvetlen környezetében húzódó - közel 150 cm vastag és 250-300 cm széles feltöltést távolítottunk el, melynek eredményeként nemcsak a lábazati párkányok váltak láthatóvá, hanem a szentély, a sekrestye és a poligonális szentéllyel záródó káptalanterem - omlással betemetett és eltakart - keleti, illetve déli falainak külső síkjai is. A munkálatok során sikerült meghatároznunk a támpillérek méreteit és formáit. A templom körül, valamint a templombelsőben kitűzött kutatóárkainkkal és szelvényeinkkel tisztáztuk a különböző (belső és külső) szinteket és azok egymáshoz való viszonyát.

62 Végezetül, a kerengő déli, templomhoz csatlakozó folyosójának kitisztításával lehetővé vált a templom alaprajzi elrendezésének aránylag pontos rögzítése.

63 60 A régészeti dokumentáció a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal Tervtárában megtekinthető. 61 A kutatás során összesen 430 db köfaragvány került elő. Többek között a hajó és a szentély egykori boltozatának köbordái, valamint a szentély boltozatának zárókövei, az ablaknyílások mérmü elemei, a fő, a lábazati és az övpárkány darabjai, a diadalív kváderei, továbbá a szentély északi kapuzatához, és nem utolsósorban az ülőfülkéhez köthető kőfaragványok kerültek elő az omlásrétegböl. 62 A munka során hat kutatóárkot nyitottunk. A külső agyagos járószintet egy 60-90 cm, a déli, 225 cm széles kerengőfolyosó agyagos járószintjét 90 cm vastag törmelék fedte. A kerengő, valamint a templom külső járószintje kb. 50-60 cm-rel húzódott magasabban, mint a hajó belső járószintje. 63 A hajó világítóablakkal áttört nyugati és keleti oromfala csaknem teljes magasságában áll. A nyugati kapu helyén nagy kiromlás van, eredeti részlet nem maradt ránk. A fölötte látható kör alakú kiszakadás vélhetően az egykori rózsaablak helyét jelzi. A hajó északi falában szegmensíves nyílás jelzi a kerengőbe vezető - belső és külső oldalán egykor kőkeretes - ajtó helyét. A hajó sarkait kváderek alkotják, mint ahogy szintén kváderck erősítik a déli falat tagoló három lépcsős támpillér sarkait is. A hajó déli falában három mérműves, csúcsíves záródású ablak nyílik. (A nyugati ablak mérmüve ugyan hiányzik, ám a keletié megmaradt.) Az északi hajófalon látható konzolok, illetve gerendafészkek a kerengőfolyosó mennyezetmagasságát határozzák meg. A szentély déli oldalán ugyancsak két csúcsíves záródású ablaknyílás húzódott, melyek közül ma már csak a nyugati van meg. (A keleti még a 19. század végén is teljes magasságáig megvolt.) Az ablakok között, illetve a szentély sarkain szintén lépcsős kialakítású támpillérek vannak, melyek pontos méretét a kutatás rögzítette. A szentély délkeleti, keleti, valamint északkeleti falaiból csupán az alsó, a boltozatindílásokat is magába foglaló, a járószint fölé alig 150-160 cm-re kiemelkedő része maradt meg. Ezeken az oldalakon eredetileg - a szentély déli falának keleti ablakával méretében és formailag hasonló - ablaknyílások lehettek. A szentély északi falában szabálytalan kiromlás jelzi a sekrestyébe nyíló, eredetileg feltehetően szintén kőkeretes ajtó helyét. A homorlatos tagozatú főpárkány a hajó északnyugati sarkán maradt meg, míg a - szintén homorlatos tagozatú lábazati párkányból jóval több maradt meg. A boltozat ívének lenyomata jól megfigyelhető a hajó keleti és nyugati oromfalán. Ez utóbbin az egykori - padlástérben való közlekedést biztosító - búvónyílás is megmaradt. A hajó északnyugati külső sarkán látható boltöv indítás arra utal, hogy magába a kolostorba kívülről is be lehetett menni. Belül, a hajó sarkaiban és hosszanti falainak közepe táján negyed, illetve félkör alaprajzú faloszlopok állnak. Ezek az oszlopok tartották a hajó trapézorrú kőbordákból álló kétszakaszos keresztboltozatát. A szentélyt csúcsíves, mindkét oldalán elszedett kváderes diadalív kapcsolja a hajóhoz. A diadalív feletti oromfal keleti oldalán nem csak a szentély boltozatának íve, hanem a szentély meredek tetejének lenyomata is pontosan leolvasható. A szentély boltozatának körtetagos bordakötegei a poligonális záródásnál a felül elszedett lemezzel.