A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása

A 2002. évi régészeti kutatás célja a templombelsőben lévő vastag, nagyrészt köves omlásréteg eltávolítása volt. Minderre a templom hajójának lefedését is magában foglaló állagmegóvási munkálatait megelőzően kellett sort kerítenünk, hiszen joggal remélhettük, hogy az omlásban rejtőző kőfaragványok további - a helyreállítást is befolyásoló - adatokat szolgáltathatnak a boltozatok, a párkányok, a támpillérek és nem utolsósorban az ablak- és ajtónyílások kőkereteinek pontos formai meghatározásához.

64 A templombelsőt mintegy 20-110 cm vastagon borító, a hajó nyugati falától a szentély irányába egyenletesen emelkedő köves, habarccsal kevert omlásréteget legfelül, esetenként kővel kevert fekete humusz zárta le. A szentélynek jelentős mértékben leomlott keleti falát is elfedő - számos újkori beásással szabdalt - omlás egységes képet mutatott, csupán a hajó terében bővült ki (vörösre és feketére) égett sávokkal, amelyek talán a hajó fedélszékének leégésére is utalhatnak.

65 Az omlásrétegek alatt a hajóban egy sárga agyaggal kevert apróköves, míg a szentélyben három, a fent említettel hasonlóságot mutató, egymástól azonban mégiscsak elkülöníthető réteget tártunk fel. E három réteg csupán összetételük (több vagy kevesebb kő) tekintetében vált el, jellegükben azonban nem különböztek egymástól. A hajó területén összefüggő padlóra utaló nyomokat nem találtunk. Mindazonáltal, az omlásrétegek alsó sávjából előkerült, felületében vörösre színezett, öntött terrazzo töredékek egyértelműen utaltak az egykori padlóra. Az omlásréteg alatt egy egységes, aprókővel kevert sárga agyagos, 30-40 cm vastag terítés húzódott, amellyel - a terep egyenetlenségeinek megszüntetésével - megfelelő alapot képeztek ki egy öntött padló elkészítéséhez Számos helyen, ennek az egységes rétegnek felső részét a lezuhant boltozat és kőbordái szakították át, melynek következtében ma már ez a terítés számos ponton erősen megsüllyedt. A hajó déli falán lévő - az egykori padlóhoz igazodó (azaz kiforduló) - vakolat alapján mégiscsak meghatározható volt a padló szintje, amely a nyugati bejárat küszöbkövének •GROHN*' - '-'-v:*y5íBI&lW3S*«J 4. kép. A templom romjai keletről (fotó: Galacanu Efitatia) alul pediglen vízszintes síkkal záródó, henger alakú - a középkori padló lelett 60-67 cm-re húzódó - hosszú konzolokról indulnak. A szintén homorlatos tagozatú övpárkány, melynek itt csak a fészke látszik, közvetlenül a bordaköteg indításánál húzódik. Azonban a szentély nyugati szakaszánál csak a homorlatos tagozatú övpárkány fölötti bordaköteg indítások épültek meg - az övpárkány alatti hosszú konzolok már nem. A káptalanterem előreugró poligonális szentélyén élszedéssel lezárt lábazat fut körbe, amely a sekrestye falánál megszakad. 64 A templom hajójában négy, míg a szentélyben két szelvényt tűztünk ki. 65 A rétegekből jelentéktelen számú leletanyag került elő. A beásásokból néhány, inkább csak a 17-18., illetve a 19. századra keltezhető tál és korsó töredéke került napfényre.