A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Makoldi Miklós: Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz
A tiszafüred-majorosi temető lósírjainak vizsgálata Munkám során felvetődött bennem az a kérdés, hogy a lelőhelyet példaértékűen publikáló 48 és a lósírokat külön is feldolgozó 49 Garam Éva miért kezeli a tiszafüredi lótemetkezéseket következetesen önálló lósírokként, mikor teljességgel valószínűtlen, hogy egy 1282 sírós temetőbe beletemetnek 70 db lócsontvázat gazda nélkül. Hiszen több temetőben is bizonyítható az, hogy a lovas és lova külön sírgödörben helyezkedik el, akár több méter távolságnyira egymástól. Ilyen típusú temetkezések előfordulnak például Sajópetriben, 50 vagy Aroktő-Pélypusztán is, 51 mégis a legszignifikánsabb példák a tiszafüred-morotvaparti temetőben találhatóak. 52 Ez a lelőhely tulajdonképpen egy késő avar település, melyen belül - az ásató régész, Madaras László szerint - a teleppel egykorú temetkezések kerültek elő, összesen négy darab, melyek közül három lovas. A ló és gazdája külön sírgödörben helyezkedik el, a ló a lovas bal oldalán fekszik, vele ellentétes tájolásban. Viszont a két sírgödör között akár másfél-két méter is lehet a távolság, ennek ellenére a sírok itt bizonyíthatóan összetartoznak, hiszen egy sírsorban, egymással párhuzamos tájolásban helyezkednek el és nincs a környékükön más temetkezés. A meglepő pedig az, hogy a lovak és az emberek tájolása pontosan megegyezik a néhány kilométerre lévő, és egykorú tiszafüred-majorosi temető ló- illetve lovas sírjaival, ugyanis a lovak mindkét lelőhelyen KÉK-NyDNy, az emberek pedig pont fordítva - NyDNy-KÉK irányban vannak tájolva. Ez alapján feltételezhető lenne, hogy Tiszafüred-Majoroson a lovasokat a lovaktól északi irányban, külön sírgödörben kell keresnünk - de a későbbiekben kiderül, hogy ez csak néhány esetben lehet így. Az imént feltett kérdésre a válasz végül egyszerű: Garam Éva csupán terminológiai okokból kezeli a lósírokat „önálló lósírként" - hiszen ha egy sírgödörben csak egy ló csontváza helyezkedik el, akkor az természetszerűleg csak egy lósír - és nem lovastemetkezés. Garam tulajdonképpen a Kiss Attila és Rosner Gyula által megalkotott terminológiát követi - ahol, ha egy ló egyedül található a gödörben, akkor az: magányos lósír. De visszatérve a fentebb említettekre - már többen felhívták rá a figyelmet, hogy a legtöbb magányos lónak van gazdája - csak nem egy sírgödörben vele. 53 Ezért úgy érzem, hogy ha meg lehet találni a lovak „gazdáit", akkor ezen sírpárokat érdemes egy sírként - mégpedig lovas sírként kezelni, mivel a ló csak külön gödörben eltemetett „melléklet", de ettől még az adott embersírhoz tartozik, annak szerves részét képezve. Természetesen igaz, hogy ha a ló és a lovas külön sírgödörben helyezkedik el, akkor összetartozásuk sok esetben nehezen bizonyítható - főleg egy olyan sűrűn telepített és nagyméretű temető esetében: mint Tiszafüred-Majoros. Minden valószínűség szerint ezért is tárgyalja önálló lósírokként (selbstständige Pferdegräber) a tiszafüredi lovakat a temető feltárója. De, ha az ember kitartóan olvas, akkor a Tiszafüred monográfiában a lószerszámdíszek tipologizálása és kronologizálása közben megtalálhatja a szerző elszórt említéseit a lósírok általa feltételezett párjairól. 54 48 Garam 1995. 49 Garam 1987. 50 Például: 94-87, 109-110, 200-201, 215-215. számú sírok (Ezek leírását lásd: Makoldi 2006: 2324, 27-28, 39-43) 51 Ároktőn ilyen a 12-13. sír (Végh 1968: 47-50) 52 Madaras 1991. 53 Lásd jelen cikk 12-17. lábjegyzet! 54 Garam 1995: 360-368.
