A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Makoldi Miklós: Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz

Cikkem befejező részeként ezen vizsgált szempontok szerint külön területi és időbeli csoportokat próbálok elkülöníteni a Hernád-völgyön belül, melyek eltérhetnek egymástól temetkezési szokásaik és társadalmi felépítésük szerint is. Végső célom az, hogy felhívjam a figyelmet a temetkezési szokások regionális elemzésében rejlő lehetőségekre, hiszen így meglepően kis területű szokáskörzeteket

3 lehet elkülöníteni - szemben például a tárgyi leletanyag tipologizálásával, ami sok esetben csak a nagyobb mühelykörzetek meghatározására illetve a kereskedelmi útvonalak felvázolására alkalmas. Kutatástörténeli áttekintés A Kárpát-medencében az avar lovas sírok kutatásának sajnálatos módon nem szenteltek akkora figyelmet, mint amekkorát az megérdemelne. Fettich Nándor kezdetben előremutató és figyelemre méltó tanulmánya

4 után, kevés összefoglaló jellegű mű született e témában.

5 Ezek közül ki kell emeljük Kiss Attila 1962-es cikkét, melyben az addig ismert sírokat összesen 14 csoportba sorolja, azok fektetési rendje szerint.

6 O alkotja meg az önálló lósírok fogalmát is.

7 Kiss Attila néhány oldalas írása óta viszont, máig nem készült hasonlójellegű összefoglaló mű,

8 pedig az azóta ismertté vált leletanyag mennyisége meghatványozódott. Természetesen számos részproblémát feldolgoztak 1962 óta, de az általam vizsgálni kívánt „önálló lósírok" kérdését eddig csak felületesen érintette a kutatás. Először tehát Kiss Attila hívta fel a figyelmet arra, hogy vannak olyan temetkezések, melyek sírgödrében nem található emberi, csupán csak lóváz - emiatt ezeket önálló lósírként kezelte (Kiss A. féle VII. csoport

9

). Viszont Kiss n'em foglalkozott azzal, hogy ezeknek az „önálló lósíroknak" lehet-e párjuk (gazdájuk) külön sírgödörben, a lósír mellett vagy annak közelében. 1975-76-ban Rosner Gyula is kitért e probléma vizsgálatára a Szekszárd-Bogyiszlói úti temető lovas sírjainak vizsgálata közben, de Kiss Attila nyomán ő is magányos lósírokként kezelte a külön sírgödrös lovakat.

10 Ezen alapvetések után a kutatás a külön - saját sírgödörben előkerült lovakat önálló lósírokként definiálja szinte máig, és sok esetben kísérletet sem tesz arra, hogy megkeresse azok párját." Természetesen vannak kivételek is, például a csókái temetőben is egyértelműen lovas sírként tárgyalják a 43. sírt a szerzők, pedig a ló külön sírgödörben található;

12 nyolc 3 „Szokáskörzet" alatt azt a jól körülhatárolható területi egységet értem, ahol egy adott temetkezési szokás elterjedése vagy esetleg sűrűsödése egyértelműen kimutatható (a szokáskörzetek' természetesen átfedésben is lehetnek egymással). 4 Fettich'1928: 114-127. 5 Korek-Kovrig 1960: 257-287. 6 Kiss A. 1963: 153-161. 7 Kiss A. 1963: 155. 8 Kivéve talán Bóna Istvánnak a szegvár-sápoldali lovas sír kapcsán írt cikkeit (Bóna 1979; 1980); illetve Madaras László 200l-es tanulmányát (Madaras 2001). 9 Kiss A. 1963: 155. 10 Rosner 1975-76: 96. Viszont ugyanerről a temetőről írott monográfiájában Rosner már kitér arra, hogy az önálló lósíroknak lehet „gazdája", csak ezek azonosítása gyakorlatilag nem lehetséges a köztük lévő sokszor nagy távolság miatt, illetve azért, mert több variáció is elképzelhető - Rosner 1999: 105. 11 Pl. Garam 1987. 12 Kovrig-Korck 1960: 260.