A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei

A 7. kutatóárkot 3 m hosszúságban az utóbb tárgyalt 6. árok meghosszabbított vonalán jelöltük ki, az ároktól keletre, az északi torony alapját képező domb rézsüsen emelkedő oldalában. Itt csupán 30-40 cm vastag köves omlásréteg alatt jelentkezett az altalaj sziklája, azonban ez a vékony feltöltődés vagy feltöltés is tartalmazott minimális számban kerámiatöredékeket. Eme árok folytatásaként, attól szintén keletre nyitottuk meg a 3,5 m hosszú, kelet-nyugati irányú 9. kutatóárkunkat, a torony északi előterében található nagyjából vízszintes felület kutatására. Ezen a területen már egy vastagabb - átlag 70 cm -, nagy valószínűséggel a torony pusztulásakor keletkezett köves omlásréteget termeltünk le, mely alatt szintén az altalaj sziklája jelentkezett. Itt nem találtuk a toronyhoz kapcsolódó vagy önállóan álló épületek nyomait. Az északi várrész északi végében nyitottuk meg a 4 m hosszú 8. kutatóárkot, az itt található vízszintes felület vizsgálatára és a felszínen már nem látható várfal esetlegesen megmaradt maradványainak lokalizálására. Az altalaj itt is átlag 30-40 cm-es mélységben jelentkezett, esetleges további, kő- vagy faszerkezetű épületek nyomait itt sem sikerült megfognunk. A kutatóárok északi végében csak egy nagyobb természetes sziklatömböt találtunk, melyet eredetileg belefoglalhattak a várfalba. A fentebb említett fotók alapján feltételeztük, hogy az északi várrész északkeleti falazatában itt mutatkozó hiátus talán a vár egy eddig még nem ismert kapuját rejtheti. Azonban egy nagyobb sziklatömb eltávolítása, valamint a törmelék letermelése után kiderült, hogy csak egy falszakadásról van szó, melyet a helyükből kifordult sziklatömbök okoztak. A 2. kutatóárok keleti végétől mért 3 és 4 méter között két kis alapterületű (1x1,5 méteres) kutatóblokkot nyitottunk a várudvar belső területeinek vizsgálatára. Mindkét kutatóblokk területén átlag 40 cm-es mélységben elértük a sziklás altalajt. Az átlag felső 30 cm-es erősen humuszos, kevert erdőtalaj alatt vékony feltöltési réteget figyeltünk meg, melyből minimális mennyiségű kerámiatöredék került elő. Az északi és déli várrészeket elválasztó osztófal nyugati végén egy 200x300 cmes szelvényt nyitottunk. Kutatása során megállapíthattuk, hogy az osztófal és a nyugati várfal egybeépült, ugyanis az osztófal és a várfal találkozási pontjánál, egy hangsúlyos, tufakváderekkel armírozott falsarok maradványai kerültek felszínre. Egyértelműen megállapíthattuk, hogy ehhez a sarokhoz építették utólag hozzá a déli várrész déli irányból csatlakozó nyugati falát. Az osztófal és a keleti várfal kapcsolatának vizsgálatára egy 6. kép. A 6. kutatóárok nyugat felől, a habarcsos csík jelezte építési szinttel (A szerző felvétele) 98