A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Miklós: Hernád menti folklór-adalékok (Diákkori halászati gyűjtésem melléktermékei)

HERNÁD MENTI FOLKLÓR-ADALÉKOK (Diákkori halászati gyűjtésem melléktermékei) SZILÁGYI MIKLÓS Nem először keresem elő, publikálás szándékával, a majd' fél évszázados - egyetemista kori - néprajzi feljegyzéseimet,

1 sőt hasznosítani igyekszem még régebbi: gyermekkoriifjúkori, csupán utólag tudatosított néprajzi érdekű észleleteimet is.

2 Abban a reményben, hogy ezeknek a néprajzossá válásomról: szülővárosom, Tiszafüred, s még inkább a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet inspiráló légköréről is sok mindent eláruló, ám „keletkezésükkor" valamely tanulmányomba-közleményembe be nem épített (tehát nem publikált) gyűjtési adalékok közzétételével talán hozzájárulhatok a távoli jövőben talántalán hasznosuló mindannyiunk virtuális etnográfiai-folklorisztikai forrás-bázisa gyarapításához. És abban a meggyőződésben, hogy az egyszer-valamikor rögzített bármilyen néprajzi adalékaink legfontosabb jellemzője (még ha annak idején, a módszertani szabályok értelmében, nem volt a legideálisabb az adatrögzítés, akkor is!), hogy inkább növekszik, mintsem csökkenne információs értékük a múló idővel: a társadalmi tudás folyamatos és rohamos átrendeződésével, az össztársadalmilag jellemző volt hagyományos ismeret-átadás majdnem teljes megszűnésével: „korszerűtlennek" minősülésével. Hiszen nap mint nap tapasztalhatjuk a manapság is úgy-ahogy mégiscsak folyó néprajzi terepmunkánk közben: amit a történelemmé lett „tegnapban" meg tudtak fogalmazni számunkra „adatközlőnek" tekintett beszélgetőtársaink a legköznapibb beszédhelyzetekben (azaz: szinte-szinte spontán módon, célirányos faggatózás nélkül is), ugyanazt „ma" csak komoly erőfeszítések árán ha véletlenül fellelhetjük, „holnap" pedig keresni is teljességgel reménytelen lenne - bármennyit fejlődjék gyűjtői módszerünk és a néprajzi kutatás szolgálatára rendelt technikai apparátusunk. Ez a meggondolás van tehát a hátterében e közleményemnek, mely - témája szerint - illetéktelen belekontárkodás a folkloristák dolgába.

3 Mivel azonban annak is jelentése-jelentősége lehet, hogy egy „halászat-kutatónak" készülő etnográfuspalánta, anélkül, hogy ezt ambicionálta volna, témagyűjtése közben (s a témagyűjtés idő telvén halászati kismonográfiát eredményezett

4

) mellesleg olyan folklór-adalékokkal találkozott, melyeket akkor és ott - belső kényszerből - gyűjtő füzetébe kellett írnia, hadd reméljem: megbocsáthatóan aprócska vétség ez a mostani illetékesség-hiány. Akkor ugyanis - utólag illendő bevallanom - nem mérlegeltem, hiszen egyetemi tanulmányaim során nem érzékeltem a néprajz rész-diszciplínái között meredező, hovatovább átjárhatatlanná szilárdult falat, hogy vajon fel tudom-e majd használni a Hernád halászatáról 1 L. Szilágyi Miklós 2005. 2 Pl. Szilágyi Miklós 2004, 2006. 3 Mivel magam is tudatában vagyok e „belekontárkodásnak", nem tekinthetem általam, a nem folklorista által feltétlenül megoldandó filológusi feladatnak, hogy minden adalékhoz hozzákapcsoljam a lehetséges szakirodalmi párhuzamokat. Az esetben, ha „tűt kellene keresnem szalmakazalban", inkább rábízom a reménybeli hasznosítókra, hogy találják meg e Hernád menti szövegfolklór- és hiedelem-adalékokhoz alkalmasint hozzákapcsolható: az értelmezésükhöz valamelyest hozzájáruló közeli és távoli párhuzamokat. 4 Mivel az etnográfusi oklevél megszerzése után messze sodródtam a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézettől, a Hernád menti halászati gyűjtéseim feldolgozására is csak a kandidátusi értekezésem előmunkálataként, tehát nagy-nagy késéssel, tartottam szükségesnek sort keríteni: Szilágyi Miklós 1980. 731