A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Vae Victis - adalékok a hadifogság történetéhez

A miniszter minden magyart hívott haza, hangsúlyozva, hogy a Haza szeretettel ölel keblére minden hazatérőt. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a szűrőállomásokon az AVD nyomozói igen barátságtalanul fogadták a volt foglyokat, mindenkit meggyanúsítottak valamilyen büncselekedettel. Érdekes akció volt a kommunista párt befolyása alatt működött MNDSz fellépése. 1946. május elején 100 tagú küldöttség kereste fel Rákosi Mátyást és kérte, hogy járjon közbe a Szovjetunió illetékeseinél a foglyok szabadon bocsátása érdekében. Rákosi ekkor levelet írt Sztálinnak, amire szokatlanul gyorsan érkezett a válasz. Ebben az állt, hogy a szovjet kormány elrendelte a magyarok hazaszállítását még a békeszerződés életbe léptetése előtt. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy a szovjetek ezzel a lépéssel az MKP pozícióját akarták erősíteni. A hadifog oly ügy a három északi megyében Az első közigazgatási reform során Borsod-Gömör-Kishont, Abaúj, Torna és Zemplén vármegyék önállóságát megszüntették és Borsod-Abaúj-Zemplén néven egyesítették. Az egyesített megyei levéltár a hadifoglyok mozgalmával és érdekvédelmével kapcsolatosan kevés irattal rendelkezik. Ezekből és a személyes visszaemlékezésekből, valamint a sajtóhírekből az derül ki, hogy Abaújban nem volt szervezett hadifogoly-mozgalom. Zemplén vármegye székhelyén, Sátoraljaújhelyben működött a Szövetség helyi csoportja, de erről többet nem tudunk. Jelentős volt a szervezkedés Miskolcon és DiósgyőrVasgyárban. 1947 tavaszán hirdetések jelentek meg a miskolci újságokban arról, hogy megalakul a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének helyi csoportja. Valójában a már előbb említett két szervezet alakult meg. Diósgyőr akkor már Miskolchoz tartozott közigazgatásilag, de a lakosságban még élt az ellenérzés az egyesítéssel szemben. Ezt az érzést az önálló egyesület alapításával is kifejezésre kívánták juttatni. A polgármesteri hivatal felfigyelt az újsághirdetésre és 1947 novemberében a miskolci, 1948 januárjában a diósgyőri szervezet vezetőségét felszólította, hogy tegyen eleget a BM 289.000/1946. sz. rendeletének, amely az egyesületek bejelentését és az alapszabály jóváhagyását teszi kötelezővé. Több sürgetés után a két szervezet - különböző időpontokban ugyan - közölte a hivatallal, hogy a bejelentést a központ fogja teljesíteni. Ekkor már mindkét szervezetnek vezetősége, fejléces levélpapírja és körbélyegzője volt. A polgármesteri hivatal következetes volt, mert ezután az országos központot szólította fel a kötelezettségek teljesítésére. Egyidejűleg kérte az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét, a tagok és a tisztségviselők névsorát, az utóbbiakat a vezetők nációnál éj ával együtt. A központ 1948. március 23-án válaszolt és közölte, hogy a nyomda késik a nyomtatványok előállításával, ezért a felszólításnak nem tud eleget tenni. A levelet Csertői Oszkár helyettes főtitkár és Bocskó Ede országos szervező írta alá és mellékelt néhány iratot. Ezek tartalma ismeretlen, mert az iratgyűjtőben nem találhatóak. Mindezek ellenére - minden valószínűség szerint személyes közbenjárásra- a polgármesteri hivatal március 11-én bejelentette a belügyminiszternek a két egyesület megalakulását és „a rendőrségi priorálás után" javasolta a tudomásulvételt. A BM a diósgyőri csoport működését 1948. október 5-én, a miskolciét október 21-én engedélyezte. 693