A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Vae Victis - adalékok a hadifogság történetéhez

nesen a Gulágra vitték. Miután ez ismertté vált, a felszabadult szovjet foglyok vonakodtak hazatérni. Többen közülük bandákba verődtek és veszélyeztették a közbiztonságot. 1945. május elején, amikor a nyugati szövetségesek győzelme már biztos volt és milliók szorongtak a hevenyészett fogolytáborokban, az egyesített vezérkar elfogadta Eisenhower javaslatát és hozzájárult ahhoz, hogy a foglyokat minősítsék jogvesztetteknek. Az első lépésben a német és a velük szövetséges katonák, akik a fegyverszünet életbelépése után kerültek fogságba, úgy, hogy harc nélkül letették a fegyvert, a „Disarmed Enemy Forces" - Lefegyverzett Ellenséges Erők - vagy a „Surrendered Enemy Forces" - Kapitulált ellenséges Erők - kategóriájába soroltattak. Ugyanakkor több, mint 4 millió, harc közben elfogott,JPrisoner of War" - hadifogoly - volt, részben Amerikába telepítve. Őket visszaszállították Európába. 1945 augusztusában védettségüket ők is elvesztették, vagyis DEF kategóriába kerültek. Az említett minősítésre azért volt szükség, mert a kialakított szövetségesi álláspont szerint, a DEF és a DEP kategóriába tartozók nem tarthattak igényt a Genfi Konvenció védelmére. Ez azt is jelentette, hogy nem kellett betartani azt az előírást, hogy az őrző hadsereg ugyanolyan ellátást köteles biztosítani a foglyoknak, mint saját katonáinak. A magyarázatokhoz tartozott az is, hogy a legyőzött országokban nincsenek kormányok, tehát nincs kivel hadifogoly-egyezményt kötni. Ugyanezen indokkal szüntették meg Svájc védőhatalom státuszát is. Folytatódott a törvénytelenségek sora azzal, hogy az angolszászok a háborúban lényegében vesztes Franciaország részére közel 1 millió hadifoglyot adtak át a háborús károk helyreállítására. így jutott francia őrizetbe mintegy 60-70 ezer magyar is, tekintet nélkül arra, hogy mi Franciaországgal nem voltunk hadiállapotban. A Szovjetunió nem keresett magyarázatot, indoklást a hadifoglyok jogvesztettségére, hanem egyszerűen kiszállította őket a hatalmas ország minden zugában felállított táborokba. Tetézte a törvénysértést az is, hogy nagy tömegben fogtak el polgári személyeket, nőket és fiatalkorúakat is. Általános minősítés volt - és ezt az őrökkel is tudatosították -, hogy a foglyok megátalkodott fasiszták, akik büntetésből felépítik azt, amit a háború alatt leromboltak. Közel 100 ezer magyart ítéltek el a Magyarországon működött szovjet hadbíróságok háborús bűnök, kémkedés és hazaárulás (!) miatt, 5-25 évi kényszermunkára. Ezt a büntetést a Gulágon, Szibériában kellett letölteni. A törvénytelen elbánás csúcspontja volt az, hogy a szovjet-amerikai zónahatáron, 1945 őszén, az amerikaiak által indított vonatokat a Vörös Hadsereg átvette, és az amerikaiak által hazabocsátott volt foglyokat egyenesen Szibériába irányította. A Szovjetunióba került foglyok sorsát véglegesen az pecsételte meg, hogy a Vörös Hadsereg a foglyokat átadta az NKVD-nek, a Belügyminisztérium alá tartozó, a nálunk ÁVH-AVO néven működött szervezetnek. Ettől kezdve a táborok lakói kényszermunkások lettek. Ezt a státuszt nálunk az Alkotmánybíróság a 11/2003. AB. sz. határozatával a kárpótlási eljárások során elismerte. A nyugati szövetségesek foglyaikat 1947 végéig folyamatosan elengedték. Ekkorra hazatértek azok a magyarok is, akik éltek ezzel a lehetőséggel. A Szovjetunióból még 1950-ben is érkezett Magyarországra hadifogoly vonat. Az ősszel érkezett vonatok utasait nem engedték szabadon, hanem az ún. kék ávósok őrizete mellett Budapestre szállították őket „kivizsgálásra". Ennek következményeként minden írásbeli határozat nélkül, 1951 elején Kecskemétre, Tiszalökre és Kazincbarcikára „internálták" és az ottani nagy építkezéseknél dolgoztatták őket az ilyen táborokat feloszlató 1953-as rendelkezések életbeléptetéséig. Az elbocsátással a hadifogolyügy nem zárult le, mert Nyugat687