A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Vae Victis - adalékok a hadifogság történetéhez

Németországban 1950-ben, nálunk 1990-ben kezdődött a jogtalan szabadságelvonás miatti kárpótlás. Ez nálunk 2006. december 31-ével fejeződött be. Hadifogság és emberiesség Az emberiség lelkiismerete, látva a foglyok kiszolgáltatottságából eredő tragédiák veszélyét, létrehozott olyan intézményeket, amelyek alkalmasok voltak arra - vagy legalábbis erre törekedtek -, hogy a háborúk legszélsőségesebb viszonyai között is garantálják a foglyok számára a humánus bánásmódot. A végső cél a szabadság visszaállítása volt. Az ilyen természetű feladatok szervezésében az egyház járt elöl. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása az egyház egyik tantétele volt. A hívő ember ezért nem csupán részvétet érzett a sorsüldözött foglyok iránt, hanem tenni is kívánt valamit az érdekükben. A legrégibb intézmény és egyben a legtartósabb a fogolykiváltás volt. Ha a fogoly családja vagy más érdekelt képes volt a fogolytartó által követelt váltságdíjat kifizetni, akkor a fogoly szabadulhatott. A török hódoltság idején a portyázó török vezérek eleve azzal a szándékkal fogdosták össze a megtámadott városok, falvak lakóit, hogy később váltságdíjat követelhessenek értük. Ugyanez volt a helyzet a csatározásokban elfogottakkal is. Hasonló intézmény volt a fogolycsere. Ennek klasszikus példája volt az 1606. november 11-én megkötött zsitvatoroki béke. Ebben II. Rudolf, II. Ahmed és Bocskay István megegyeztek a foglyok kicseréléséről. Voltak és vannak a hadifogság megszüntetésének egyéb módszerei is. A leghumánusabb a fogoly felszabadítása a gazda döntése alapján. Ez a lehetőség a hadifogoly státuszból rabszolgaságba süllyedt embereket érinthette. Más, de kockázatos lehetőség a fegyveres fogolyszabadítás, vagy a nagy ügyességet és elszántságot igénylő fogolyszöktetés volt. A mondavilágban és a történelemben ezekre sok példát találunk. Más természetű intézmények jöttek létre az egyház égisze alatt. Az egyik ilyen intézmény volt világszerte, de különösen Magyarországon a Fogolykiváltó Boldogasszony kultusza. Szent István óta Szűz Mária a Boldogasszony képében több formában jelenik meg a magyarság vallásos tudatában. A reménykedők a hozzá intézett imák segítségével várják a szabadulást. Nálunk temploma is van Budapesten a Kelenföldön. A középkorban szerzetesi jellegű közösségek is létrejöttek a fogolyszabadítás emberbaráti céljainak szolgálatára. II. Ince pápa 1198-ban erősítette meg a trinitáriusok rendjét. Ennek tagjai Szent Ágoston regulái szerint szerveződtek, saját gazdaságaik jövedelmét és a begyűjtött adományokat fordították a szent célra. Szükség esetén személyesen vállalták a fogságot a kiváltandó helyett. Magyarországon a 13. században telepedtek le. Ismereteim szerint Sárospatakon és Egerben volt rendházuk. Másik hasonló rend volt a Mercedarius közösség. 1223-ban alakult római székhellyel. Inkább lovagrend jelleggel működött, tagjai nem felszentelt papok voltak, bár ők is Szent Ágoston követőinek vallották magukat. A Fogolykiváltó Boldogasszony iránti elkötelezettségük a rend elnevezésében is („Fratres ordinis Beatae Mariae de mercede redemptoris captivorum.") kifejezésre jutott. Magyarországon - tudomásom szerint - rendházuk nem volt. A 19. században a rengeteg emberveszteséget okozó háborúk felébresztették az emberiség lelkiismeretét. A felelősen gondolkodó emberek jogi megoldásokat kerestek és találtak a hadviselés módszereinek emberségesebbé tételére és ezzel együtt a katonák emberi jogainak védelmére. 1899-ben ült össze az első hágai békekonferencia, melynek döntései a „Hágai Egyezmények" néven kerültek a köztudatba. Az 1907-ben tartott második hágai konferencia első ízben szabályozta a hadviselő hatalmak jogait és kötele688