A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Vae Victis - adalékok a hadifogság történetéhez

Az elvesztett augsburgi csata után, 955-ben, a magyarok három vezérét, a foglyul ejtett Lehelt, Bulcsút és Súrt I. Ottó német király Regensburgban, megszégyenítő módon felakasztatta. 1072-ben Salamon király és Géza herceg között vita támadt a Nándorfehérvárnál foglyul ejtett görög őrség tagjainak elosztása körül. 1242 tavaszán Batu kán Moldván keresztül hagyta el Magyarországot, és Erdély határán a magával cipelt hadifoglyokat megölette. 1260-ban a tatárok ismét betörtek Magyarországba. IV. Béla kiverte őket, de ekkor sok foglyot vittek magukkal. Curzio Malaparte Kaputt c. regényében írja, hogy a tatárok foglyaikat élve összekötözték a halottakkal, hasat a hassal, arcot az arccal, míg csak a halott fel nem falta az élőt. Balzac Huhogok c. regényében olvashatjuk, hogy 1795-ben Hoche tábornok a Konvent megbízásából a royalisták bretagne-i felkelését leverte és 1200 hadifoglyot agyonlövetett. A vendée-i királypárti felkelés során 1794-ben a köztársaságiak, de a royalisták is kivégezték foglyaikat. 1797-ben a Campo-Formio-i béke árnyékában a francia hadsereg 30 ezer, az osztrák hadseregben szolgált magyar katonát hurcolt el fogolyként és Marokkóban eladta őket a rabszolgapiacon, mivel a direktórium nem fizette ki katonái zsoldját. (Talán az ő leszármazottjaik a magyarabok?) A modern hadviselésben fontos szerepet kapott a harcolók és a hátország pszichológiai befolyásolása. Ennek egyike volt a hadijelentésekben a zsákmányolt fegyverek mennyiségének és a hadifoglyok számának közlése. A magyar hadügyminiszter 1918. november 2-án kiadott parancsa alapján, az olasz fronton harcoló, miskolci 10-es honvéd gyalogezred beszüntette a harcot. Az olaszok, ezt a helyzetet jogellenesen kihasználva, lerohanták az ezredet és katonáit, szintén jogellenesen, fogollyá nyilvánították, végül kifosztották. A törvénytelenséget nem enyhítette az a gesztus, hogy a foglyul ejtett 40 tisztet és 1100 katonát különvonaton szállították Trientből Roventóba, a táborba. Ezzel az olaszok a 10-es honvédek hősiességét akarták elismerni. A többi elfogott alakulatnak gyalog kellett a táborokba vonulni. Egy másik, említésre méltó eset a túsz-szedéssel kapcsolatos. A túszejtés történelmi kategória, ezt a nemzetközi jog nem ismeri el, a gyakorlatban viszont élt és él ma is. A magyarság őstörténetével foglalkozó krónikák írják pl., hogy Álmos vezér 884-ben Kiev ostromáról úgy mondott le, hogy az orosz vezérek és előkelők fiaikat túszul adták. Túszejtés történt a nyugat felé haladás közben később is, mert Lodomér és Halics vezéreinek megbízásából 10 ezer ember csinálta az utat Pannónia felé. Pusztaszeren, a vezérek tanácskozásán döntés született arról, hogy a legyőzött népek vezéreinek fiai túszok lesznek, de földjeiket visszakapják. És hogy újabb keletű példát is említsek, felidézem az 1921-ben Magyarország és a Szovjetunió között létrejött ún. fogolycsereegyezményt, amelyet a szovjet fél - jogellenesen - azzal kényszerített ki, hogy a még fogságban volt magyar katonatiszteket tússzá nyilvánította. Ez akkor életveszélyes fenyegetés volt. Az említett egyezmény alapján cserélték ki a Magyarországon elítélt népbiztosokat a magyar tisztekkel. Az ó- és középkorban a túszok megbecsült vendégeknek minősültek, egyéni szabadságuk annyiban volt korlátozott, hogy kijelölt tartózkodási helyüket nem hagyhatták el. Eletük mindaddig biztonságban volt, amíg a túszadás alapjául szolgáló megállapodást az érdekelt fél teljesítette. Napjainkban gyakran hallunk a világ különböző pontjain fellángolt fegyveres konfliktusok kapcsán túszejtésekről. Ezek természete annyiban különbözik a túszejtés ősi formáitól, hogy ma olykor a túszok emberi jogaikat és személyes szabadságukat is elvesztik, sőt a túszejtők a halálos fenyegetést is beváltják. Az ilyen túszejtés célja leginkább a pénzszerzés, vagy törvényesen elítélt bűnözők szabadon bocsátásának kikényszerítése. 685