A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

A késő bronzkortól általánosan ismert a szűkülő nyakú, öblös vállú urnaforma (I. tábla, 1), a finom, kis benyomott bütyök (II. tábla, 11-13), a has törésvonalán jelentkező kannellúra- vagy kisebb bütyökdíszítés, mely Kisgyőrön és Alsótelekes nyugati csoportjában is jelentkezik (III. tábla, 6). A klasszikus korongolt szkíta kori magas fülű bögrék előképének tekinthető, kézzel formált perem fölé emelkedő fülű változatát (II. tábla, 1-4; III. tábla, 8) a helyi késő bronzkori, kora vaskori alapokból származtathatjuk (PATEK 1968, 109; KEMENCZEI 1984b, 69; DUSEK 1966, 28; VASILIEV 1972, 85), mely a behúzott peremű tálak különböző változataival együtt (II. tábla, 9-10) elsősorban preszkíta korú sírokat jellemez (KEMENCZEI 1988, 2. kép, 5; uő. 1989, 8. kép, 2). Ennek ellenére északkelet-magyarországi jelenléte a Kyjatice-kultúrától folyamatosan nyomon követhető (KEMENCZEI 1970b, 37-38; D. MATUZ 1994, 25, VIII. tábla, 3-4, 9). Mivel a fazekasság formakincse lassan változott, a késő bronzkortól kezdve, a korai vaskoron át, egyes típusokat hosszú időn keresztül készítettek. így minden valószínűség szerint e formák megélték az alföldi szkíta jellegű kultúra kialakulását (KEMENCZEI 2000, 47). A kora és középső vaskor időszakának egyértelmű sztyeppközpontú kultúrkomplexumba történő besorolását némileg kételkedve fogadta a kutatás. Ennek alapját a keleti hordák „invázióját" bizonyító antropológiai anyag hiánya és a - megelőző időszakokban is jelen lévő - lovak kereskedelemben és közlekedésben betöltött korábbi szerepe jelenti. E tényezők figyelembe vételével, a koravaskor időszakán belül pontosabb meghatározást igényel a „preszkíta kor" időtartamának és hagyatékának tisztázása (MOZSOLICS 2000, 67). Kisgyőr-Bubtető korai jellegéből adódóan, kerámia formáin jól érzékelhető a Kárpát-medence késő bronzkori, kora vaskori edényművességének hatása, melyek között a középső vaskori elemek még csak nyomokban fedezhetőek fel. A lelőhely láthatóan jól illeszkedik alföldi szkíta korunk korai időszakához. Időbeli meghatározását a korongolt kerámia teljes hiánya és a szűkös fémanyaghoz (elsősorban a bronztükörhöz) kapcsolódó újabb kronológiai eredmények teszik pontosabbá. A korongolatlan kerámia típusai alapján a kisgyöri leletanyag az alsótelekesi temető legkorábbi horizontjával állítható egy idősíkba, melyet ott a felmagasodó fülű csészeformák geometrikus díszítése a sztyeppe vidék korai szkíta anyagával kapcsol össze. Ezt támasztja alá a korai típusú kétélű nyílhegy és a kúpos végű karperecek elemzése is (KEMENCZEI 1984a, 64; uő. 1986, 133). Fentiek alapján megállapítható, hogy az alsótelekesi temető kezdete a Kr. e. VII. század harmadik negyedére keltezhető, melynek időrendje a keleti csoport területén összpontosuló, keleti előképekre visszavezethető korai szkíta tárgyak - vasfokosok, lándzsákmellett, a korongolt kerámia megjelenése alapján a Kr. e. VII. század utolsó negyedéig tolható ki (PATAY-B. KISS 2001-2002, 129-130). A datálás kérdésében hasonló gazdag leletanyag hiányában Kisgyőr-Bubtető lelőhelyen, olyan megfigyelésekre támaszkodhatunk, mint a kerámia díszítetlensége, azok korai formái. Azonban a kerámiaformán megfigyelt korai elemek azon túl, hogy a Kárpátmedence területenként eltérő kulturális alapokat nyújtó késő bronzkori hagyományait tükrözik, sem kapcsolatjelző, sem keltező értékkel nem rendelkeznek (KEMENCZEI 2000, 47; uő. 2001, 34). Fentiek alapján tehát a datálás kérdésében elsősorban a környező lelőhelyek kronológiájára és a korongolt kerámia teljes hiányára alapozhatunk. Ezek alapján szkíta korunk igen korai lelőhelyének tűnik, melyet a bronztükör is alátámaszt. Legvalószínűbb a Kr. e. VI. század elejére, legkésőbb a Kr. e. VI. század közepére történő keltezés, melynek pontos időbeli helyét a bronztükör olbiai párhuzamai adják (SZKUDNOVA 1962, 5-27; KUZNYECOVA 1987; KEMENCZEI 2005). Amennyiben 67