A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

azonban a korongolt kerámia kérdéskörének újabb eredményeit figyelembe véve elfogadjuk annak Kr. e. VII. századi megjelenését, a kisgyöri korongolatlan leletanyag alapján a lelőhely kezdeteként elképzelhető a Kr. e. VII. század vége is. Maga a lelőhely igen rövid időtartamú telep lehetett, mely valószínűleg temetővel együtt kb. 50 évet ölelhetett át. (Az alsótelekesi temetővel történő összehasonlításnál láthattuk, hogy annak keleti része fiatalabb, tehát az tovább tart a kisgyöri lelőhelynél.) Fentiek alapján hazai szkíta korunk legkorábbi szakaszát, aKr. e. VII. század közepét, s végét Északkelet-Magyarország területén, olyan temetőkkel fedhetjük le, mint Sajószentpéter (KEMENCZEI 1962-63, 236), Alsótelekes (PATAY 1961, Uő. 1962, Uő. 1963; PATAY-B. KISS 2001-2002) vagy esetlegesen Kisgyőr-Bubtető (KEMENCZEI 2000, 47). A település szempontjából történő elemzés kapcsán, kronológiai helyzetéből adódóan és a kerámia korai típusai alapján Mezőkövesd-Mocsolyás lelőhelyének telepjelenségeit vehetjük párhuzamul (KALICZKOÓS 1998). Összefoglalás Mint azt az újabb kutatási eredmények és a régészeti-topográfiai kép (1-3. térkép) összevetéséből láthattuk, a nyersvasérchez szorosan kapcsolódó gazdaságföldrajzi összefüggés figyelhető meg az északkelet-magyarországi szkíta kori lelőhelyek megoszlásának hátterében (5. térkép) (B. HELLEBRANDT 2004; SZABÓ-CZAJLIK 2004). Ezen túl, természetesen nem téveszthetjük szem elől a földrajzi, életmódbéli, környezeti determináltság szempontjait ill. a kutatási kép bizonyos típusú bizonytalanságait, hiányosságait sem. Utóbbi problémák ellenére, a XIX. század végétől folyamatosan közölt szkíta kori leletanyag áttekintésével informatív képet kaphattunk Borsod-Abaúj-Zemplén megye középső vaskori időszakáról. Kisgyőr-bubtető leletanyagával a kárpát-medencei szkíta kor egyik igen korai lelőhelyét képviseli, melyet olyan Kr. e. VII. század végére, vagy Kr. e. VI. század első felére keltezhető lelőhelyekkel sorolhatunk egy csoportba, mint Alsótelekes-Dolinka domb (összefoglalóan PATAY-B. KISS 2001-2002), Sajószentpéter (KEMENCZEI 1962-63, 236; KEMENCZEI 2005, 195, Abb. 11,1, 3-5) vagy Sándorfalva-Eperjes (GALANTHA 1982-83, 125). Hazai leletanyagunkban az összes önálló gepárd díszű tükör szórvány, így e típus időbeli besorolásánál a cikkben tárgyalt kísérő leletanyagot is figyelembe kell vennünk. Annak ellenére, hogy a lelőhely leletanyaga önmagában nem túlságosan nagy teherbírású, közlését egyaránt szükségesnek érezzük a korai szkíta lelőhelyek vonatkozásában és az Olbia-Berezan-típusú bronztükrök datálásának kérdéskörében is. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani S. Koós Juditnak, hogy kisgyöri ásatására, a közületien leletanyagra felhívta a figyelmemet, s egyengette utamat a gyűjtőmunka során. Hálásan köszönöm B. Kiss Zsuzsának, hogy az általa rajzoltatott anyagot és ásatási dokumentációt rendelkezésemre bocsátotta a feldolgozáshoz. Külön szeretném köszönetemet kifejezni B. Hellebrandt Magdolnának és V Szabó Gábornak a munka során nyújtott szakmai segítségért és építő javaslataikért, melyek nélkül ez az anyag jelen formájában nehezen állt volna össze. 68