A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

virágzó csokrok és fák a mai napig nem veszítették el esztétikai értéküket: felébresztik képzeletünket és ténylegesen a jót és a szépet hordozzák magukban. A valamikori Nikolszki járás területén elvégzett kutatások a népi festett díszítés sajátságos kis központját fedezték fel, amely az ősi Kicsmengszkij Gorodok település környékén alakult ki. Itt a kosztromai elővárosi festők hagyományos díszítése alapján a helyi mesterek saját stílusjegyeket dolgoztak ki, amelyek miatt a müveik különböznek mind a kosztromai kézművesek, mind pedig más északi központ mestereinek munkáitól. Jóllehet a minta ugyanazon elemekből épült fel, azokat a helyi iparosok saját stílusukban festették, ami eredetiséget kölcsönzött a festett díszítésnek. Analógia alapján, a meglévő és elismert helyi központok - harovi, totymai stb. - a megnevezésével a szabadkézi festett díszítés ezen változatát kicsmeng-gorodecki {kics-gorodecki) vagy kicsmengi festett díszítésnek lehet nevezni, mivel a Kicsmenga folyó neve alapján kapta a nevét az ősi település, amely most jelentős község és egy egész járás központja. A kicsmengi festett díszítések módszerét a Vologdai Állami Múzeum égisze alatt sikeresen működő Vologodszkije roszpiszi művészeti stúdióban tanulmányozták és rekonstruálták. A jelenkori mesterek és festők vizsgálták a múzeum kiállítási tárgyait, a múzeum munkatársaival közösen elutaztak azokba a falvakba, ahol még megmaradtak a dekoratív festészet ezen fajtájával díszített tárgyak és belső terek. Ők számos másolatot, rajzot készítettek, módszertani lapokat dolgoztak ki a festett díszítés elemeivel és motívumaival, modern tárgyakon kipróbáltak a kicsmengi díszítés hagyományait. A múzeum munkatársainak a festett díszítés újjáélesztésével kapcsolatos tevékenysége következő fázisa volt azon javaslatok kidolgozása, amelyek alapján bevezetnék ezt a témát a Kicsmengszkij Gorodok faluban működő, hagyományos művészetek központja oktatási terveibe. A Veliki Usztyug-i múzeumban található a kicsmengo-gorodecki díszítéssel ellátott paraszti használati tárgyak kicsi, de érdekes gyűjteménye. Ezenkívül a Kics-Gorodecki Helytörténeti Múzeumban is található néhány ilyen tárgy. Mindez jó tudományos és módszertani alapként fog szolgálni a Kics-Gorodecki járás hagyományos festett díszítéseinek további tanulmányozására és újjáélesztésére. Az első kísérletek megmutatták, hogy a falvakban vannak tanult és hozzáértő szakemberek, akik ismerik és szeretik a népi kultúrát, és akik nem közömbösek az őseik alkotói hagyatéka iránt. Szeretnénk hinni, hogy egy újabb elfelejtett hagyományos mesterség fog új gyökereket ereszteni, és fog fejlődni azon a vidéken, ahol valamikor széles körben el volt terjedve, és a mostani nemzedék úgy fogja értékelni, védeni és fejleszteni a helyi stílus sajátosságát, mint ahogy azt az őseik tették. Szakkifejezések magyarázata: Kemencepolc (voronyec): A konyhát a parasztház terétől elválasztó, széles, négylapú gerenda a mennyezet alatt. A gerenda egyik végét a kemenceoszlopra helyezték, a másik végét pedig a ház gerendákból álló falába illesztették. Ezt a gerendát gyakran polcként használták edények tárolására, ide ételekkel teli tálakat is elhelyeztek. Kemencetoldalék (golbec): Deszkából készült, hozzáépített rész a parasztházban, amely szerkezetileg a kemencéhez kapcsolódik. A toldalék oldalt, a kemence teljes hosszában került hozzáépítésre, olyan magas volt, mint a kemence vagy annál valamivel alacsonyabb. A toldalék felső felületét alvóhelyként használták. A kemencetoldalék belsejében alakították ki a pincébe vezető lejáratot, ahol a télre való zöldségeket és élelmiszer-tartalékokat tárolták. 627