A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

vélemény, hogy az oroszlán ábrázolása a szemmel verés és a gonosz szellemek elleni védelemként szolgált.

31 Az oroszlánt őrként fogták fel, aki védi a gazda tulajdonát.

32 Az állati szimbólumban a nép értékelte az erőt, bátorságot és nemességet. A helyi mesterek oroszlán-festési technikája ragyogóan ki volt dolgozva. Az oroszlánt általában a hátsó lábain állva ábrázolták. A meghosszabbított test, a puha mozgékony mancsok, a nagy, sörényes fej és a kihívóan felemelt farok képezték az állat jellemző ismertetőjeleit. Elterjedt volt az olyan ábrázolásmód is, amikor az oroszlánokat hátrafelé fordított fejjel és vicsorgó pofával festették meg. Szükséges megemlíteni, hogy az oroszlán nem félelmetes és fenyegető volt, hanem vicces, naiv és rendkívül mulatságos. Egy házőrző kutyára hasonlított, ezért a helyi emberek a festett oroszlánokat „kutyácskáknak" nevezik.

33 Az oroszlán kitátott pofájából kinyúló nyelvet a mesterek kék, zöld vagy fehér színnel festették meg, a farok végén lévő szőrbojtot pedig búzakalász alakúra formálták. A festett kompozícióban az oroszlán mindig vezető helyet foglalt el. A növényminta az állat hajlékony teste mozgásának volt alárendelve. Ebben az esetben a festő eltért a virágcsokor megszerkesztésének merev sémájától, és az üres mezőt töltötte ki virágmintával. A helyi mesterek mindig fekete körvonallal hangsúlyozták az oroszlán alakját, ahogy ezt sok kosztromai festő is megtette. Nem véletlen, hogy a máshonnan származó festési hagyományt ilyen pontosan követték: az oroszlán alakjához kapcsolódó mágikus tartalom visszatartotta a mestert, ö igyekezett a legnagyobb pontossággal követni a kötelező mintát. A festett virágminta olyan gyümölcsöket és növényeket is tartalmaz, amelyek nem jellemzőek az orosz Észak vidékére, viszont szimbolikus hatásuknál fogva jelentős mértékben elterjedtek itt. így például a szőlő gyakori ábrázolása az orosz népművészetben mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a szőlőt a termékenység szimbólumának tartották.

34 A népköltészetben a szőlő jelképezte a fiatal házasokat. A gyümölcsöt megemlítik a karácsonyi és más énekek is. Az orosz Északon az ünnepi koledálások során előadott üdvözlő-dicsérő énekek neve „vinogradje". A hagyományos művészet évszázadokon keresztül megőrizte a szimbolikus jelentőséggel bíró jelképeket és témákat. A megszokott ábrázolások még akkor is megmaradtak, amikor az ősi jelentésük már elveszett. Sok motívum töltődött fel új jelentéssel, és kapott új hangzást. A Kics-Gorodecki járás festett díszítéseinek virágkompozícióiban bőven lehet találni rózsa- és tulipánábrázolásokat is. A népi elképzelések szerint ezek a virágok a jólét, a szerencse, a szerelem és a prosperitás fogalmait jelképezik. Ezeket a fogalmakat leképező jelkép-metaforák hatalmas területeken voltak elterjedve. így számos népnél a rózsabimbó és a rózsavirág egy fiatal, gyönyörű leány képével asszociált.

35 Az ember fizikai szépsége, egészsége és ifjúsága a természet pompás virágzásával került összehasonlításra, és mint a gyors növekedésben lévő virágokat és füveket, ezeket is titokzatos, mágikus erőkkel ruházták fel. A régmúlt mestereinek fantáziája által, a festett díszítésekben létrehozott 31 IvanovaJu. B.: Kisztevije roszpiszi po derevu ... M. 1993. sz. 32. 32 Boguszlavszkaja I. Ja.: Masztera Russzkovo Szevera. M. 1987. sz. 49. 33 Dnevnik vijezda Glebovoj A. A. ... 1997. (Informacija Koksarovoj P. N. iz d. Malája Csirjadka). Arhiv VGIAHMZ. 34 Szlavjanszkije drevnoszti. T. 1. M. 1995. sz. 375. 35 Visnevszkaja V. M.\ Rezba i roszpisz po derevu maszterov Karelii. Petrozavodszk. 1981. sz. 62. 626