A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

guzsalyokkal tisztelettudóan bántak, még az utódok is megbecsülték őket. Még most is, amikor a tulajdonosok megváltak tőlük, átadva azokat a múzeumnak, büszkén mesélték, hogy az ő guzsalyuk nem olyan, mint a többi, hanem névre szóló. Igyekeztek olyan neves mestereknél megrendelni a névre szóló guzsalyokat, mint például Kirill, aki az egész környéken jó pingálónak számított. Kirill felesége, Agafja is megtanulta a guzsalyok festését, de kevésbé szabadon és ügyesen festett, mint a párja. Nem utánozta a férje festési stílusát, és nem ismételte az ő témáit. Kompozíció szempontjából Agafja mintái közel állnak Sz. P. Vaulin munkáihoz, de a minta „merevsége", annak „száraz" jellege miatt, illetve a színvilágilag kevésbé harmonikus megoldásai miatt eltérnek azoktól. Meg kell jegyezni, hogy Agafja díszítései archaikusabbak, de bennük is van logika és meggyőző erő. Kompozíció szemszögéből a korai mintákhoz állnak közelebb. Ezen a vidéken élő több idős ember gyerekkorából emlékszik Agafjára. Alacsony, csendes és jelentéktelen megjelenésű volt. „Azt vette fel, ami épp volt, és mindig egy hosszú, majdnem földig érő kötényt viselt, ami annyira festékes volt, hogy szó szerint merevvé vált".

28 Errefelé kevés pingáló-mester volt, ezért a megjelenése ilyen mélyen beleivódott a helyi lakosok tudatába. Egy másik guzsaly festett mintáit tanulmányozva, melyet a Vologdai Állami Múzeum munkatársai hoztak el a gyűjteménybe, elmondható, hogy azt a Kicsmengszkij Gorodok falu melletti Galuzinóból származó Seligin Iván Pavlovics festette. A mester nevét az Orosz Múzeum munkatársai rögzítették 1967-ben, amikor a vologdai területen végeztek kutatást. Egy guzsalyt hoztak Usakovo faluból, amelyen kék alapon egy hagyományos festett csokor volt, egy határozottan megrajzolt rombusszal a középpontban, amelynek sarkait rózsák és tulipán kötik össze. A díszítés jellegzetessége a szőlőfürt előtti, a felső virág oldalainál lévő dús, szárnyalt levelek. Ez a kiállítási tárgy, amely a Vologdai Múzeum gyűjteményébe került, minden jellemző ismérv alapján épp ennek a festőnek a munkája. A virágos kompozíciók után ezen a vidéken az oroszlán volt a legelterjedtebb jelkép a festett díszítéseken. Ez a motívum gyakran felbukkan a kosztromai vándor festők munkáiban is.

29 Egyes kutatók kosztromai motívumnak tartják a virágbokrot őrző, hátsó lábukon álló oroszlánokat is.

30 Az orosz Északra e vadállat ábrázolása már kiérlelt formábanjutott el. De egyetlen mester sem rajzolta ezt gondolkodás nélkül, mechanikusan, hanem fantáziája és alkotói tehetsége szerint értelmezte a számára ismeretlen állat megjelenését, alárendelve azt a festett díszítés dekoratív rendszerének. Egy ilyen kialakult és elterjedt szimbólumhoz való alkotói hozzáállást egy mesével lehet összehasonlítani, amit „mindenki betéve tud, de mindenki a saját módján mondja el". A vizsgált területen a házak belső tereiben gyakran találkozunk oroszlánábrázolásokkal a kemence melletti deszkákon, a bejárati ajtókon, a kemencetoldalékok ajtóin, a kemencetorok alatti részt fedő deszkákon vagy táblákon. (A gazdasszonyok ebbe a térbe rakták az edényfogókat, piszkavasat, rongyseprüt.) Azaz, a szemantikusan jelentős tárgyakon és részeken, amelyeket korábban faragott taraj díszítéssel láttak el (kemence melletti deszkák), kerek faragott rozettákkal - a szoláris szimbólumokkal - díszítettek (ajtók deszkatáblái). Volt olyan 28 DnevnikvijezdaGlebovoj A. A.... 1997. (InformacijaPautovoj A.Sz. izd. Malája Csirjadka). Arhiv VGIAHMZ. 29 Seleg V. A:. Kresztjanszkije roszpiszi Szevera ... Sz. 138.; ArbatJu. A:. Russzkaja narodnaja roszpisz po derevu ... sz. 110. 30 Razumovszkaja I. M. Kosztroma. L. 1989. sz. 164. 625