A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

színskálát alkalmazza, de az ő virágcsokraiban a grafika mintázatát meghatározó, a csokor felépítésének sémáját láthatóan megjelenítő fehér szín jut vezető szerephez. Ez a szín kontrasztosan kiemelkedik a teljes színpalettából. A kemencepolc mentén egy terjedelmes felirat halad, amely még az alvóhely gerendáján kezdődik. A háznak több tulajdonosa volt, és mostanra az alvóhely gerendáját már kifűrészelték, csupán csak egy felirattöredék maradt meg: „... Jelizarov Trenin emlékként írta ...július 17 ...". Az írás kalligrafikus minőségéből, illetve a kihagyott, később a szavak fölé írt betűkből nagy biztonsággal állítható, hogy a tehetséges festő tanulatlan volt. Szmoljanka faluban, a korábban Pologih Agapja Petrovna tulajdonában lévő ház festett belső terének felirataiból (az aláírás szövege fentebb van megadva) a szabadkézi festett díszítés egy másik csodálatos mesterének a nevét ismerjük meg: Kirill Geraszimovicsét. Sajnálatos módon a mester vezetéknevét gyakorlatilag nem lehet elolvasni, nagy nehezen csak néhány betűt sikerült kisilabizálni: „... Kirilo Geraszimov Kokra... festve 1895. év júniusának 25. napján ...". Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Kics-Gorodecki járásban nagyon gyakori a Kokarev vezetéknév és a feliratokban gyakran vannak helyesírási hibák, illetve betűcserék, akkor feltételezhető, hogy a mester ezt a nevet viselte. A mester festészete színvilágában és díszítőelemeit tekintve hagyományos ezen a vidéken, és annak ellenére, hogy a elemtára visszafogott és lakonikus, a festészete mély hatást kelt vidám színpompájával, a vonalvezetés könnyedségével, benne a nép lelke, a népköltészet művészete él. Még most is, több mint száz év elteltével, a ház megőrizte azt az utánozhatatlan, mesés-varázslatos világot, amit ez a nagyszerű mester teremtett. A vizsgált területen a dekoratív festéssel díszített emlékek jelentős száma helyi kézművesek munkája. Vitathatatlan, hogy a festett díszítés művészetét ők a kosztromai mesterektől vették át, de művészileg átértelmezték, és sok újat alkottak a díszítő kompozíciók szempontjából, helyi sajátosságként megerősítve ezt az irányzatot. Hja Geraszimovics Csernisov Liszicinszkaja faluból (most a Jemeljanovszki községi tanács területe)

23 volt a legtehetségesebb a helyi festők között. A 20. század elején élt és alkotott. A mester kiváló technikai tudással rendelkezett, nagyszerűen alkalmazta a színeket. Erről tanúskodnak azok tárgyak, amelyeket az expedíció hazaszállított. Egy ház belső terének részei: a szobaajtó, a kemencetoldalék, a kemence melletti deszka lófejszerű végződéssel (konik) és a válaszfal egy része. Más mesterekhez hasonlóan, Csernisov is a hagyományos elemek korlátozott számából állított össze virágzó csokrokat, de könnyen, szabadon festett, a faragott felületet „rózsákkal" és levélkötegekkel töltötte meg. Kedvenc témája volt az oroszlán, aminek ábrázolásában nagy kifejező erőt ért el (5. kép). A helyi lakosok azt állították, hogy a mester vállalt megrendeléseket, de sohasem utazott messzire a saját házától, mindig „a szomszéd falvakban" dolgozott. Kétségtelen, hogy Csernisov egy jó festőtől tanulta a díszítés művészetét, de mint minden tehetséges mester, sohasem vakon másolta a tanítómestereit, és a díszítés elsajátított elemeit sohasem mechanikusan illesztette egymás mellé. Alkotó módon alkalmazta szaktudását, előmozdította a díszítés sajátságos irányzatának fejlődését és megerősödését. Munkásságát a helyi stílus klasszikus megjelenési formájának lehet tekinteni. 23 Harlapenkova L. M:. Otcet ob ekszpedicii v Velikousztyugszkij i Kics-Gorodeckij rajoni Vologodszkoj obi. v 1979. Arhiv VGIAHMZ N 1017. 622