A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

A múlt század 20-as, 30-as éveiben a Kicsmengszkij Gorodoktól nem messze, Koszkov (jelenleg Ploszkovo) környékén dolgozott a festett díszítés még egy sajátos mestere: Szemjon Pavlovics Vaulin, aki Bolsoje Barakovo faluból származott. A mester a Nagy Honvédő Háború idején halt meg a fronton, de emléke az általa készített müvekben él.

24 Múzeumi gyűjteményekbe kerültek az általa kifestett guzsalyok, és csak ez alapján ítélhetjük meg tudásának szintjét, a készítő azon képességét, hogy képekben gondolkodjon, és a hagyományt követve megalkossa saját utánozhatatlan fantáziaképeit. A guzsaly fésűjének közepén Szemjon Pavlovics egy sajátos virágcserepet vagy virágzó csokrot helyezett el. A virágok és bogyók közepét ugyanazzal az okkeres vagy piros színnel készítette, mint az alapot. A virágok szárait hurokszerüen keresztezte, egy szép háromlevelű motívumot alkotva. Utána ugyanilyen rugalmas vonallal fogta körbe a virágokat és gyors, hanyagnak látszó ecsetvonásokkal festette meg a szirmokat. A virágcsokrokban kialakult a hajlékony szárak szövevényes rajza. Díszítéseinek megkülönböztető jegyei a pompás, többszínű ecsetvonások, amelyek legyezőszerüen helyezkednek el a rózsavirágok és a szőlőfürtök külső oldalán. Az egész kompozíciónak szokatlan hatást kölcsönöznek a sűrű színes foltok és a szárak puha, körszerű mozgása, amelyek mint a koronák vagy a koszorúk keretezik a virágokat. A guzsalyok szélét Vaulin azzal a színnel festette, amely dominált a festett díszítésben. Ily módon mintegy kerettel lehatárolta a teret, összeállítva és befejezve a virágkompozíciót. A láb díszítése bogyókkal és levelekkel, mintha csak utánozta volna a virágzó „fa" szárát. Ennek a mesternek a műveit a többi ismert festő legjobb munkáival egy szintre emeli a sajátos festési stílusa, a festékek gazdaságos felhasználása, a gyors és határozott ecsetvonásai, a díszítés összes részének kiegyensúlyozottsága. A 20. század elején Velikusi faluban (jelenleg Jelovinszki községi tanács) élt Jen Jakovlevics Kazakov.

25 Ő kizárólag guzsalyok díszítésével foglalkozott. A vele kapcsolatos adatokat a Velikij Usztyugi Múzeum munkatársai gyűjtötték, de ezek rendkívül gyérek és további kutatást igényelnek. Míg a fent említett helyi iparosok munkái egy kicsiny területen találhatók, addig Kirill Kazakov és felesége, Agafja műveit mindenhol meg lehet találni a vizsgált területek 24 Otcet ob ekszpedicii v Kics-Gorodeckij r-n v 1987. Arhiv VUIAHMZ. 25 Több, mint valószínű, hogy a Velikij Usztyug múzeumából származó IK-23240 számú guzsaly Agafja munkája, és nem Je. Ja. Kazakové, ahogy ez az expedíció dokumentációjában szerepel. 623