A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

Sok szakember véli úgy, hogy a festett díszítések megjelenése és elterjedése az orosz Északon a kosztromai és a vjatszki pingáló mesterek szövetkezeteihez kapcsolódik.

2 A helyszíni tanulmányok és expedíciók igazolták,

3 hogy az említett területeken kosztromai mesterek dolgoztak. Figyelembe véve, hogy a mostani Nikolszki járás területén, és különösképpen a kosztromai közigazgatási területtel határos részén nincsenek ehhez hasonló szabadkézi festett díszítések, feltételezhető, hogy az idegen mesterek a Kosztromai kormányzóság északkeleti járásaiból, nevezetesen a Vohma folyó

4 középső részének medencéjéből érkeztek a Kicsmengszkij Gorodok falu környékére. A fejlett vízi úton kívül itt már régen létezett egy szárazföldi országút - a vohmai út, amelyen még akkor is folytatódott a postai közlekedés és az áruk szállítása, amikor sáros időszak miatt lezárták a vjatszko-kosztromai utat.

5 A festőmesterség szakemberei Vohmából történő érkezésének egy másik bizonyítéka a Kosztromai Állami Múzeum munkatársainak expedíciós leletanyaga. Ezekről a helyekről ők a paraszti élet olyan tárgyait szállították a múzeumba, amelyek hasonló festett díszítésekkel vannak ellátva.

6 Meg kell említeni, hogy a Kosztromai kormányzóságból még az 1861. évi reform előtt a jobbágyok, köztük szobafestő pingálómesterek is, Szentpétervárra, Moszkvába és más nagyvárosba mentek úrbéri munkára.

7 A jobbágyság intézményének megszüntetése után, az állandó lakhelytől távol végzett, szezonális munkák megjelenésével a fafestés kosztromai mesterei az orosz Észak legeldugottabb területein is megjelentek. Nincs abban semmi meglepő, hogy az idénymunkák ilyen nagy központjából, mint Vohma,

8 a mesterek eljutottak a szomszéd Vologdai kormányzóság területén lévő folyó forrásvidékéig, utána pedig a Jug folyó partjáig, a Kicsmengszkij Gorodok környékére. A helyi lakosság az érkező kézműveseket pingáló-mestereknek (kraszilscsiki) nevezte, pontosan úgy, ahogy őket a szülőföldjükön is nevezték; azt mondták: „megérkeztek a pingálómesterek, szállást keresnek".

9 A fafestészet gyorsan meghonosult ebben a környezetben. Itt már régóta fejlődtek és virágzottak a kézművesség olyan ágai, mint a mintás és a nyüstös szövés, amelyben a nagy felületi kivitelezésű minták domináltak, az indigókék nyomás, a fonás (fenyőgyökérből és nyírfakéregből), a kádármesterség, de különösen híresek voltak a kovácsok, ácsok, asztalosok,

10 értékelték a fafaragás művészetét. A fafaragók gazdag képzeletvilága létrehozta a paraszti házak belsejét díszítő, faragott minták hatalmas mennyiségét. 2 Seleg V.A.: Kresztjanszkije roszpiszi Szevera. Russzkij Szever. Sz-Pb. 1992. sz. 138. MilycsikM. /.: Roszpiszi kresztjanszkih domov na Vage. Tradicii i novacii. Narodnoje iszkussztvo. Sz-Pb. 1995. sz. 28-29. 3 GlebovaA. A.: Otcsetob ekszpedicii vNikolszkij i Kicsmengszko-Gorodeckij rajoni v 1995. Archív VGIAHMZ 4 Tam zse, Katkova Sz. Sz.: Narodnije monumentalnije roszpiszi Kosztromszkoj oblaszti. Iszkussztvo szovremennoj roszpiszi po derevu i bereszte Szevera, Urala i Szibiri. N1IHP. M. 1985. sz. 95. 5 VUF GAVO. F. 283. Op. 1, d. 1454 (1886). 6 Szvedenija Katkovoj Sz. Sz. - zav. otdelom Kosztromszkogo muzeja-zapovednika. 7 PiszemszkijA. F.\ „Piterscsik" - szobranije szocsinenij t. 2. M 1956. sz. 83; ArbatJu.A:. Russzkaja narodnaja roszpisz po derevu. M. 1970. sz. 109; Malycev N. V:. Narodnoje iszkussztvo Verhovazsja. Sz-Pb. 1993. sz. 14; Jvanov Ju. B.\ Kisztevije roszpiszi po derevu Vologodszkoj gubernii vtoroj polovini XIX véka natcsala XX véka. Avtoreferat disszertacii. M. 1993. sz. 2. 8 Katkova Sz. Sz.: Narodnije monumalnije roszpiszi... sz. 95. 9 Materiali vijezda Gleboven A. A. v Kics-Gorodeckij rajon v 1996. (Informacija Potanova, d. Zsaraviha). Arhiv VGIAHMZ. 10 VUF GAVO. F. 283. Op. l,d. 1011. Szvedenija a promiszlahnaszelenijaNikolszkogoujezda. 1882. 617