A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

A KICS-GORODECKI JÁRÁS FESTETT DÍSZÍTMÉNYEI (Vologdai terület) A. A. GLEBOVA A szabadkézi festett díszítések művészete széles körben elterjedt a vologdai területen. Erről tanúskodnak a paraszti életmód tárgyai a múzeumi gyűjteményekben. Ezek azt mutatják, hogy a díszítések nem voltak egytípusúak, hanem nagy változatossággal rendelkeztek. Idővel a különböző helyeken saját stilisztikai jellegzetességek alakultak ki, és jelenleg megkülönböztetjük a kirillovi, grjazovecki, harovi, verhovazsjei, njukszenicai és totymai díszítések sajátosságait (a festett díszítmények megnevezése az elterjedésük helyszínének nevéből származik: Kirillov, Harovszk, Verhovazsje, Njukszenica, Totyma). Az utóbbi időben a Kicsmeng-Gorodecki járás - a múzeumi szakemberek számára hosszú ideig fehér foltként szereplő - területének alaposabb tanulmányozása során egy átfogó és érdekes anyag került összegyűjtésre e vidék hagyományos kultúrájából. Szükséges megemlíteni, hogy különösen érdekes a paraszti házak belsejének festett díszítése, amely számos faluban a mai napig megmaradt. A kutatások kimutatták, hogy ezen a területen a 19. század második felében, illetve a 20. század elején rendkívül elterjedt volt a gerendából épített házak belsejének és bútorzatának színpompás díszítése. A díszítőfestészet elemei általában az ajtókon, kemencetoldalékokon, kemencealapzatokon, kemence melletti deszkákon, válaszfalakon, különféle szekrényeken, kemencepolcokon, alvóhely gerendákon stb. helyezkedtek el. A használati tárgyak és a munkaeszközök közül leggyakrabban a guzsalyok, hajlított jármok és ládák lettek díszítve. A régi parasztházakban a tér megosztása és felosztása értelmesen és racionálisan volt megoldva. A bejárati ajtótól balra vagy jobbra helyezkedett el a kemence. Ennek oldalfala mentén alakították ki az ajtóval ellátott kemencetoldalékot, amely levezetett a pincébe. A falhoz és a kemencetoldalékhoz egy kis létrát erősítettek, hogy fel lehessen mászni a kemencére és az alvóhelyre. A toldalék feletti részt deszkákkal fedték le, összekötve az alvóhelyet és a kemencét; a toldalék kemence menti részét pedig faragott és festett deszkatáblás válaszfallal zárták le. A kemencetorok előtti rész neve konyha (kuty) volt, és ezt a ház „tiszta" részétől mindig a kemence melletti deszka választotta el, amelynek vége gyakran lófejben (konik) vagy hajlított spirális cikornyában végződött. A leválasztáshoz szekrényeket, válaszfalakat használtak, később egyszerűen függönnyel különítették el a konyhát. A kemencetorok előtti részen és a fal mellett, illetve közvetlenül a toroknál kicsi szekrényeket helyeztek el a paraszti eszközök részére. A konyharészből ajtó vezetett a szobába (gornica). Ezen a vidéken az összes szerkezeti elemet, az egyszerű és tartós paraszti bútorokat, különösen a tárgyak deszkatáblás felületeit bőségesen díszítették faragással, kiszínezéssel és gyakran festett mintákkal. A festett díszítéseket szabadkézzel készítették, és ezek a vidék jelentős területein elterjedtek. A múzeum munkatársainak érdeklődését azok az egységes színvilággal és kompozícióval rendelkező festett díszítések keltették fel, amelyek a Jug folyó medencéjében kerültek rögzítésre, annak középső részén, azon a területen, mely a Jug két mellékága: a Sarzsenga és a Kicsmenga torkolata között található, illetve a Kurdenyga, a Bolsaja Loha 613