A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. A. Glebova: A kics-gorodecki járás festett díszítményei (Vologdai terület)

és a Jentala folyókon található falvakban. Ez a viszonylag kicsi terület Kicsmengszkij Gorodok falutól délre található, keletről nyugatra elnyúlva. A díszítés elterjedésének földrajzi határait a Vologdai Múzeum 1979, 1980, 1995 és 1997-es expedíciói, illetve a Velikij Usztyugi Múzeum munkatársainak 1987-es expedíciója határozta meg. A feltérképezés egy egész sor olyan falut talált, ahol el volt terjedve a szabadkézi festett díszítés. Ezek a Vologdai terület, Kicsmeng-Gorodecki járásának alábbi községei: Jemeljanovszk, Song, Kurilov, Jelovinszk, Ploszkov, részben Kicsmeng-Gorodec, Nizsnij és Verhnij Jentalyszk.' Korábban ezek a területek mind a Vologdai kormányzóság Nikolszki járásához tartoztak, és annak az északkeleti részét képezték. A 19. század második felében pontosan itt alakult ki a paraszti díszítés széles rétege, mely egységes művészeti hagyományokkal rendelkezik. Miben rejlik e központ különlegessége? Mindenekelőtt a festészeti díszítmény kompozíciójának tagolt megszerkesztésében, mely lehetővé teszi variációk létrehozását, valamint a szigorú és lakonikus színvilág megválasztásában, mely színes és hangsúlyos színpalettát eredményez. A díszítéseket alapozás nélkül, olaj festékkel készítették okker és piros alapon, ugyanakkor a guzsalyokon gyakran látható sötétkék alap. A díszítés legelterjedtebb elemei voltak a rózsákból, tulipánokból, szirmos virágokból és szőlőfürtökből álló csokrok. A rajz, mint egyéb festett díszítéseknél is, előrajzolás nélkül lett megszerkesztve, a nagy és a kicsi színfoltok szimmetrikusan helyezkedtek el, gyakran a növények száraiból összeállított, hagyományos rombusz alakzattal a középpontban. A csokorban levő virágok festésének módszere igen egyszerű. A virág közepét (porzóit) egy piros, bordó vagy okker kör jelzi. A virágok szirmait fehér színnel festették. Annak függvényében, hogy miként helyezkedtek el a szirmok, alakult ki az ilyen vagy olyan dekoratív virág. így „rózsa" akkor készült, amikor a mester két rövid, csepp formájú ecsetvonást helyezett el a virág közepének oldalain, és felül egy széles, a kör pereme mentén haladó, ív alakú csíkkal kötötte őket össze. A virág alsó részén a csepp alakú szirmok keresztezték egymást, és az alapnál két rövid farkincát alkottak, sajátos gyökereket. Ily módon még akkor is önálló életet „élhetett" a virág, ha nem volt beillesztve a csokor egységes kompozíciójába. A „tulipán" körülbelül hasonlóképpen készült. A központi kör mellé, keretként két elnyújtott és kissé meghajlított, csepp formájú ecsetvonást helyeztek, amelyek a virág szirmait jelképezték. A szirmok alsó végét általában egy kerek csomóba „fűzték". A tulipán ábrázolásának másik módja abból állt, hogy rövid párhuzamos vonásokat alkalmaztak, melyeknek a külső oldalán a mester fehér festékkel ugyanilyen meghajlított, meghosszabbított csepp alakú szirmokat festett. A legegyszerűbb a szirmos virág ábrázolása volt. Az almafa vagy a csipkebokor virágjára hasonlít, és ugyanolyan piros vagy bordó körből áll, amelynek peremén kerek fehér foltok - szirmok - helyezkednek el. A szirmos virágok másik fajtáját a mesterek egy körből és szintén a szirmokat jelképező, színes rövid vonásokból állították össze. Bár az elemek és motívumok felsorolt összessége mindenhol, az összes szabadkézi festett díszítésnél el volt terjedve, de ezen a vidéken a régi mesterek különleges módon „növesztették" a csokrot (1-2. kép). A virágokat felületen festették, vizuálisan háromszö1 A Kicsmengszko-Gorodecki járást 1924-ben hozták létre. Kicsmengszkij Gorodok egy régi település, amely 1468-ban lett alapítva. Nevét a Kicsmenga folyótól kapta, mely őspermi nyelven azt jelenti, hogy „víz, ami gyűrűben van". A település ott helyezkedik el, ahol a Kicsmenga a Jug folyóba torkollik. 614