A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - Szokolova, Irina Valentyinovna: A Vologdai Papnevelő Intézet numizmatikai kollekciója a Vologdai Állami Múzeum és Skanzen gyűjteményében (Néhány adat Jevgenyij Bolhovityinov életrajzához)

böző névértékű orosz ezüst és réz pénzérme a 16-18. századból, valamint 5 különböző oroszországi érem

30 - II. Katalin cárnő moszkvai koronázásának emlékére, az 1770-es Kagula melletti győzelem tiszteletére, az 1790-es, Svédországgal való békekötésre, I. Sándor cár moszkvai koronázásának emlékére és az Orosz Cári Akadémia plakettje II. Katalin monogramjával. A nevelde numizmatikai gyűjteményének többi részét

31 (3 külföldi pénzérmét és 46 orosz érmet a 18. sz. utolsó harmadából) a szakkatalógus megjegyzése szerint 1813. július 11-én vették meg a vologdai konzisztóriumban,

32 azaz majdnem azonnal Jevgenyij eminenciás Vologdából egy új szószékre történő elutazása után. Ezért természetesen feltételezhető, hogy ezen pénzérméket és érmeket szintén Bolhovityinov gyűjtötte össze, de már 1812. május 22-e után. Ezek a konzisztóriumban maradtak, valószínűleg azért, mert Jevgenyij eminenciásnak egyszerűen nem volt ideje hasonló ügyekkel foglalkozni, eleinte az 1812 nyarán kezdődő Franciaország elleni háború, később pedig az új kinevezésből kifolyólag az egyházmegyével kapcsolatos ügyek átadása miatt. Azt, hogy a gyűjtemény adott részéhez köze van Bolhovityinovnak, a következő tény is alátámasztja, melyről Ny. I. Szuvorov számol be: 1815. decemberében Jevgenyij eminenciás azt kérte, hogy küldjék el neki a nevelde numizmatikai gyűjteményéből az 1789-es évből származó „A finn vizeknél tanúsított bátorságért" feliratú ezüstérmet. A katalógusban úgy jelölik, mintha az érmet 1813. július 11-én megvették volna. A nevelde igazgatósága a következőt válaszolta: mivel „minden érem, ami a nevelde könyvtárában található, Jevgenyij eminenciás adománya, ezért, akaratának megfelelően, a kért érmet adják vissza neki és vezessék ki a jegyzékből".

33 így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szakkatalógusban leírt teljes numizmatikai gyűjtemény, az 1839-es érem kivételével, Jevgenyij Bolhovityinov vologdai tartózkodásának ideje alatti gyűjtőtevékenységének eredménye volt. Mi is lett a gyűjtemény további sorsa? A 19. század során és a 20. század elején Bolhovityinov numizmatikai kollekcióját a nevelde könyvtárában őrizték. Elemezve a rendelkezésünkre álló szakkatalógust, azt mondhatjuk, hogy már a 19. század végére változások mentek végbe a gyűjteményben. 1887-ben 12 érmet adtak át a Vologdában nyílt I. Péter Múzeumnak. Ezenkívül, valamilyen okból kifolyólag a gyűjteményből hiányzik III. György király első arany guineája 1788-ból, 7 ezüst kopejka a 16-17. századból, valamint I. Katalin és Anna Ivanovna 2 ezüstrubelje. 1918 decemberében a gyűjteményt a nevelde könyvtárának könyveivel együtt átadták a Vologdai Szovjet Közkönyvtárnak, 1924. november 28-án pedig a könyvtárból átkerült a Vologdai Állami Múzeumba. Az átadás jegyzőkönyve nem maradt fenn a levéltárban. Arról, hogy Bolhovityinov gyűjteményét valóban átadták a múzeumnak, egy feljegyzés tanúskodik a „Történelmi részleg tárgyi kollekciójának leltárkönyvében (a „V" betűnél)": „A pénzérmék és érmek 893-1004 sorszámok alatt bejegyzett kollekcióját az 1808-1813 között a vologdai szószéken tartózkodó Vologdai Jevgenyij érsek (Bolhovityinov) adta át a papnevelő intézet könyvtárának, ahol 1918 decemberéig őrizték, majd 1918-ban a nevelde könyvtárának könyveivel 30 Lehetetlen meghatározni a gyűjtemény ezen részének teljes darabszámát, mivel az érmek leírásainál nem mindenhol szerepel darabszám. A későbbi áthelyezésekről és átadásokról szóló széljegyzetekből csak az világos, hogy a nevelde könyvtárába minden érem minimum két példányban érkezett. 31 „Az unitus és a pravoszláv egyház újraegyesítésének emlékére" készített, 1839-ből származó bronzérem kivételével. 32 Szakkatalógus... BrMAuXM3, írásos források részlege. BOKM26447. J7.229o6. ÍIpuMenamie I. 33 Cyeopoe H. M.: FlaMumu npeocentifeHHozo EezeHUH... // flpuö. K BEB. 1867. N° 22., 1AA. 609