A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

A leletanyag típusainak értékelése Annak ellenére, hogy a kisgyőr-bubtetői lelőhelyen több kerámiatöredék is előkerült, azok között ritkák az egy edényhez tartozó darabok; csupán több eltérő típust képviselő egy-egy kerámiatöredékkel számolhatunk. Szembetűnő a kerámiaformák díszítetlensége és a korongolt kerámia hiánya a lelőhelyen belül. A kézzel formált kerámiatípusokban - késő bronzkori és kora vaskori alapokon nyugvó - autochton típusokat is felismerhetünk. Az össze nem függő, változatos, nagyszámú, kopott felületű töredékekkel képviselt kerámiatípusok a szkíta kori fazekas művesség szinte teljes formai repertoárját képviselik, és számos, eltérő típusú kerámia meglétét mutatják. A megfigyelt nagy típusszám ellenére, az ép edények, illetve az össze nem illeszthető edények szinte teljes hiánya, egy változatos leletanyagot tartalmazó, gazdagabb lelőhely nagy részének megsemmisülését sejteti. Néhány esetben az erősen égett darabokat és az ásatok által megfigyelt kerámiasalakjelentkezését az erős másodlagos égettség nyomaiként értelmezhetjük. Magasfülű bögrék A kisgyöri lelőhely esetében néhány fültöredék (II. tábla, 1^4.) képviseli a jellegzetes, szkíta kori fölhúzott fülű bögreformákat. A korszak finoman iszapolt, több esetben erőteljes korongolási nyomokat mutató egyfülü bögréinek kézzel készített formai előképeként tarthatjuk számon a kisgyöri darabokat. E bögretípus korongolt változata, a korszak vezérleleteként temetőkből és településekből egyaránt ismert, s igen gyakran a kézzel formált darabokkal együtt fordul elő (BOTTYÁN 1955, 13; LENGYEL 1964, 26-27). Míg a szentes-vekerzugi temetőben a korongolt kerámia a kézzel formált típusok mellett közel 50%-os arányban ismeretes (PÁRDUCZ 1952, 143-172; 1954, 25-91; 1955, 1-22), addig ez az arány az északkelet-magyarországi temetőkben KesznyétenSzérűskerten 30%-ra (B. HELLEBRANDT 1986-87,114), míg az alsótelekesi lelőhelyen 24%-ra csökken (PATAY-B. KISS 2001-2002, 126). A korongolt egyfülü bögre típus számos szkíta kori temetőből ismert pl. Alsótelekes-Dolinka-domb,

65 Kesznyéten-Szérüskert,

66 Heves,

67 Tápiószele,

68 Vámosmikola-Istvánmajor

69 vagy a szlovákiai Hetény/ Chotin.

70 Hasonlóan számottevő a korszak településeinek anyagában is. A hejőkeresztúri településobjektumból bizonytalan típusa,

71 míg Hernádvécse,

72 Nyíregyháza,

73 Polgár,

74 Tiszaigar,

75 Hódmezővásárhely

76 és Endrőd

77 szkíta kori telepeiről jól értelmezhető darabok kerültek elő. Már Bottyán Á. is felfigyelt arra a jelenségre, hogy a kisgyőrihez hasonló kézzel formált füles bögrék ritkák az alföldi szkíta anyagban, hisz ezt a bögretípust inkább a 65 PATAY-B. KISS 2001-2002, 99, 12. ábra, 10, 14; 101, 13. ábra, 7-8. 66 B. HELLEBRANDT 1986-87, 114. 67 SZABÓ 1969, 65-66. 68 PÁRDUCZ 1966, XXVIII. tábla, 7-10, 16-17, 20-21. 69 PÁRDUCZ -LACZUS 1969, LIX. tábla, 4-5. 70 DUSEK 1966,24-26. 71 PÁRDUCZ 1958A, 74. 72 Csengeri Piroska szíves szóbeli közlése alapján. 73 ISTVÁNOVITS 1997, 76. 74 VERES 2003, 91,8. kép, 5. 75 CSEH-KRIVECZKY 2001, 60. 76 PÁRDUCZ 1945,67-68. 77 GUIDI 1994, 228. Fig. 4., 4-6. 55