A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

korongolt változat képviseli, így a korongolatlan kerámiák nagy része, más formatípusokból kerül ki. A podóliai és kustánfalvi bögrék fülein jelentkező bütyök-, gomb- és legyezöszerü kialakítás valószínűleg a korongolási technika megjelenése miatt tűnt el a hazai darabokról, mivel az új technológia uniformizálta a korábban változatos díszítésnek helyet adó kézzel formált típusokat (BOTTYÁN 1955, 14, 18). Lengyel 1. az alföldi sírkerámia típusok vizsgálata során a korongolt és korongolatlan kerámia alkalmazása között nem tudott felhasználásbeli különbséget tenni, csupán a számarány változásait tudta megállapítani. Ezek alapján annak a véleményének adott hangot, hogy a feltételezett alföldi fazekas műhelyek mellett, a helyi ipar megtartotta a kézzel formálás házi eljárását is (LENGYEL 1964, 27). Ezt támasztja alá az alsótelekesi temető elemzése, miszerint a kézzel formált típusok közé a magasfűlű bikónikus bögréket, magasfúlü, kihajló peremű csészéket, kettős kónikus edényeket sorolhatjuk. E típusok korongolt változata szintén megjelenik a temetőn belül (PATAY-B. KISS 2001-2002, 126). A kisgyőri perem fölé magasodó fúlü, kézzel formált, egyenes vagy kihajló peremű, ívelt hasú bögre (III. tábla, 8) a késő bronzkortól előforduló típust képvisel (PATEK 1968, 109; KEMENCZEI 1984b, 69). Ez a forma a preszkíta korszaktól kezdve, elsősorban sírmellékletként válik gyakorivá (KEMENCZEI 1988, 2. kép, 5; uő. 1989, 8. kép, 2-3). Tálak A szkíta kori edények másik fő típusát a korongolt, behúzott peremű tálak képviselik, melyek általában díszítetlenek és csak formában, kialakításban mutatnak némi eltérést. Az ívelten vagy törésszerűén behajló perem, illetve a talp plasztikusabb kialakítása nyújthat tipológiai elkülönítési lehetőséget. Kézzel formált változataival egyetemben az Alföld teljes területén elterjedt típus, melyek egyforma gyakorisággal képviseltek hazánk szkíta kori leletanyagában, s annak sajátos készítményének tekinthetők (BOTTYÁN 1955, 20). A kesznyéten-szérűskerti temető elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy ez a kerámiatípus Északkelet-Magyarországon, elsősorban hamvasztásos temetkezések mellékleteként fordul elő (B. HELLEBRANDT 1986-87, 114). A kisgyőri lelőhelyen jelentkező korongolatlan táltöredékek eltérő peremkialakítással készített változatai (I. tábla, 4; II. tábla, 9-10), általános formát képviselnek a hazai leletanyagban. Behúzott peremű változatai a preszkíta sírokban gyakoriak. E forma legkorábbi típusának a tápiószelei 68. sír bütyökdíszes tálját tekinthetjük (BOTTYÁN 1955, 21). Bikónikus edények A korongolatlan, bikónikus testű edények csoportját, lelőhelyünkön egy bikónikus testű, villanova típusú urna (I. tábla, 5) képviseli. A kisgyőri lelőhely villanova-típusú urnája a kihajló peremű típust képviseli, bár ismerünk perem nélküli kialakítású darabokat is. Az urnatípus elterjedését vizsgálva láthatjuk, hogy az Alföld északi és déli szegélyén sűrűbben fordulnak elő (BOTTYÁN 1955, 23). Díszített formáját képviselik a bütykös urnák, melyek díszítetlen formában is nagy számban fordulnak elő a muhi-kocsmadombi temetőben (LESZIH 1939, 98), de ismertek olyan dél-alföldi lelőhelyekről is, mint Békéscsaba-Fényes (PÁRDUCZ 1943, VIII. tábla, 48-50) vagy HódmezővásárhelyKishomok (PÁRDUCZ 1940, VI. tábla, 3; VII. tábla, 24). Szkíta korunk kettőskúp alakú edényei csak némileg emlékeztetnek az autochton koravaskori villanova jellegű urnákra, melyek közötti átmeneti formákat a dályai preszkíta temető anyagában találunk (BOTTYÁN 1955, 30; GALLUS-HORVÁTH 1939, LV tábla). 56