A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

ELŐADÁSOK A VALLONOK TÖRTENETÉHEZ - Tóth Péter: A vallonok legkorábbi betelepülése Magyarországra

1050-ben feljegyezte, hogy a neve ismert lett Pannóniában. Később azt írták róla, hogy az ő idejében vándoroltak először liége-i városlakók Magyarországra, Eger mellé. Az 1478 körül keletkezett Chronicon Belgicum magnum ugyancsak kései hagyomány alapján leírja, hogy Wazo volt a 23. liége-i püspök, s az ő püspöksége idején nagy éhség támadt Liége-ben, aminek következtében sokan telepedtek le Magyarországon.

10 Talán ennek a krónikának valamely előzményében kerestette János liége-i püspök azokat az adatokat, amelyek bizonyíthatták az 1447 körül az egri egyházmegyéből Liége-be érkezett magyarok elbeszélését, amely szerint ők őseiktől azt hallották, hogy ebből a városból származtak: a fellelt adatok alapján bebizonyosodott, hogy Wazo püspök idejében, 1052-ben (!) a szűkölködés és éhség miatt sokan elvándoroltak Magyarországra, ahol aztán a király kegyelmesen fogadta őket." Ezek az egymástól tulajdonképpen független források arra vallanak, hogy biztosak lehetünk abban: a pogánylázadás leverése után valóban érkeztek vallon egyházi személyek Magyarországra, akik aztán fontos egyházi tisztségeket töltöttek itt be. Kíséreljük meg ezután kideríteni, kik lehettek az I. András által újjászervezett magyar egyház azon főpapjai, akik biztosan vallon származásúak és akikről okkal feltételezhető, hogy a verduni kanonokok közül kerültek ki? Az első közülük György kalocsai érsek, akiről mindössze annyit tudunk, hogy 1050-ben hazalátogatott és két fontos eseményen is részt vett. IX. Leó pápának a Hugó besanconi érsekhez írott, 1051. január 11-én kelt levele szerint ugyanis jelen volt 1050. október 3-án Besanconban egy oltár felszentelésén és a saját szemével látta Szent István első vértanúnak a zsidók kődobálása által összetört csontját, amelyet aztán el is helyezett a mondott oltár alatt.

12 A Miracula sancti Gerardi episcopi Tullensis szerint, amelynek szerzője Widricus touli apát, a püspök testének felemelésénél (ami 1050. október 20-án történt) mások mellett szintén ott volt György kalocsai püspök Magyarországról, akit az ottani polgárok küldtek követségbe, de a pápai áldás iránti vágy is hozott az oly távol fekvő vidékről.

13 A második számba vehető személy Franco bellagradi (= gyulafehérvári?) püspök. A Chronicon Andaginens is monasterii (más néven: Chronicon Sancti Huberti Andaginensis) elmondja róla, hogy amikor Theoderik apát (1055-1087) egy oltárt is építtetett Szent Hubert lábánál a Szentháromság tiszteletére és ott a szentek igen sok ereklyéjét helyezte el, majd nem sokkal később ezt felszentelte Henrik liége-i püspök, akkor e püspök kíséretében volt az éppen Liége-ben tartózkodó Franco is. 1081 januárjában ugyanezen püspök felszentelte az ugyanezen apát által építtetett kriptát is, s az eseményen szintén jelen volt az említett Franco bellagradi püspök.

14 Jóllehet a forrásokban szereplő Bellagrad 10 „ Wazo vei Guatzo ordinatur Leodiensis XXIII episcopus anno Domini 1042, et epsicopatus sui anno sexto migravit ad Dominum. Circa hoc tempusfuit magna James in patria Leodiensi, propter quam multi Leodienses descenderunt in Ungariam, ut ibi alerentur. " Catalogus, I. kötet, 524. p. 11 „ ... iussit revolvi chronicas et históriás antiauas. Quaesitum est et inventum, anno Domini ML1I, tempore Wazonis episcopi Leodiensis, illos propter inediam et fament, de Leodio exivisse et a rege Hungáriáé gratiose receptosfuisse. " Adrianus de Veteribusco monachus Sancti Laurentii Leodiensis: Chronicon Leodiense sive Opus rerum Leodiensium sub Johanne Heinsbergio et Ludovico Borbonio epsicopis a. 1429-1483. Catalogus, I. kötet, 18. p. 12 Catalogus, II. kötet, 1451. p. 13 „Quem civium legatio et apostolicae benedictionis cupido a longinquis ibi partibus advexerat. " Catalogus, II. kötet, 1641. p. Lásd még: KMTL. 318. p. 14 Catalogus, I. kötet, 495-496. p. 544