A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hajdú Ildikó: Tokaj-hegyaljai borászat gazdasági antropológiai vizsgálatának lehetséges területei

terméke." Mindez azonban csak a borászat gazdasági stratégiájának körvonalazása után bontakozik ki a turizmus kiépülésével szorosan összefonódva, és valójában annak ösztönzésére. Szoros szimbiotikus kapcsolat szerveződik tehát a termelés és turizmus között, amely a hagyományok újrastrukturálásában fejeződik ki. Összegzés Összetett, külső és belső tényezők egymásra hatása határozza meg a borászat jelenlegi fejlődési irányait, és a borászok gazdasági magatartását. A kereslet-kínálat pólusainak interakciójában a borászok gazdasági attitűdjeiben bekövetkező változások hosszú sora figyelhető meg a longitudinális és diakronikus adatok összevetése során, melyek erőteljes befolyásoló hatást fejtenek ki magára a kultúrára - amelybe „beágyazódnak" - és annak számos területére is. A történelmi események vizsgálata, a gazdasági cselekvések antropológiai értelmezése rávilágít a hegyaljai mentalitás, gazdasági attitűd gyökereire. Bár leginkább csak a közvetett, az eseményekre adott reakciók elemzésén, valamint a jogi és intézményi, szervezeti formákban bekövetkező változások értelmezésén keresztül van erre lehetőség, az így szerezhető ismeretek mégis számos esetben körvonalazzák azokat az irányokat, amelyek napjainkban a borászok gazdasági mentalitását jellemzik. Ezekre építve a diakronikus vizsgálatokban a terepmunka - az antropológiai kutatásokat alátámasztó egyéb írott adatokkal történő kiegészítésével - ezen intenzív átalakulási, strukturálódási folyamat számos kérdésére választ tud adni. Napjaink társadalma gyorsan változik, állandó mozgásban van, amely az élet minden területén érezteti hatását, folyamatos alkalmazkodást követelve résztvevőitől. A megjelenő nagy borászatok, a turizmus erősödése és az új piaci csatornák eredményeként az egyéni cselekvés került előtérbe az előző rendszerre jellemző felülről szervezett kollektív cselekvéssel szemben. A társadalmi kapcsolatok és a gazdasági szervezeti formák átalakulásával olyan kérdésekre kell választ adni, mint hogy milyen szerepet tulajdonítanak a borturzimusban részt vevő borászok a közös együttműködésnek és az egyéni cselekvésnek; és milyen stratégiákat dolgoznak ki a bizonytalanság ellensúlyozására, az interakciókban részt vevő felek cselekvéseinek biztosítására. Az utóbbi évtized átalakuló gazdasági cselekvései közepette kétértelmű az egyedi borászati tevékenység, valamint a borászok közötti együttműködés közötti kapcsolat, illetve a társulási formák szerepe és helye a borászok gazdasági tevékenységében. A történelmi események értelmezésének fényében azonban korántsem lehet a manapság gyakran tapasztalható - szövetkezeti együttműködéssel szembeni - elutasítás, vagy - a civil szervezetekkel kapcsolatos - érdektelenség magyarázatát egyértelműen az előző rendszer felülről irányított kényszerével szembeni előítéletben keresni. Összetett társadalmi viszonyok erőterében lehet csak pontosan meghatározni - az azokkal szemben, illetve mellettük megmutatkozó attitűdök korrelációjában - a velük szemben tapasztalható mentalitás-változásokat. Az innovációknak az átmeneti folyamatok struktúrájában való megjelenésének, valamint azok kulturális átadás-átvételében részt vevők gazdasági tevékenységének vizsgálata a borászok gazdasági mentalitására világít rá elsődlegesen. A hagyományos gazdálkodási stratégia és az innováció közötti egyensúly keresése nemcsak a bizonyta23 Ulin 1998. 218. 479