A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pirint Andrea: August von Pettenkofen magyarságképéről a Miskolcon őrzött festmény eredetiségének vizsgálata kapcsán

fejlődésében betöltött közvetítő szerepe révén is. Az elsők közé tartozott ugyanis térségünkben, akik felismerték a barbizoni festők törekvéseinek újszerűségét. Rendszeresen tartózkodott Párizsban, és közvetlen kapcsolatot teremtett a francia és az osztrák főváros, valamint - ami számunkra különösen kedves - Párizs és Szolnok között. Jelentőségét a fentiekkel csak részben magyaráztuk, hiszen amivel a magyar művészet történetében vastag betűs nevet szerzett magának, az a később oly fontos szerepet játszó szolnoki művésztelep alapjainak megteremtése volt. Pettenkofen számára Magyarországot mindenekelőtt Szolnok és környéke jelentette.

5 Bécsből kelet felé ez a település volt az úti célja, itt nyert képi ötleteket, amelyek nyomán sorra készültek a jellemzően kis méretű festmények. A külföldi tárlatokon is bemutatott alföldi képek, valamint Pettenkofen élménybeszámolói aztán egymás után csábították Szolnokra az osztrák festőket. Ennek köszönhetően már az 1850-es évektől kezdve szépen fejlődő idegenforgalommal bírt a város, és amikor kb. húsz évvel később - ugyancsak Pettenkofen agitálására - már magyar festők is felkeresték a települést, szinte minden adva volt a folyamatos és zavartalan alkotómunkához. A több évtizedes festészeti hagyományok alapján a század végére vetődött fel a hivatalos művésztelep létesítésének gondolata. Az ötlet megvalósítása nem ment egy csapásra; sokáig csak beszédtéma volt az elképzelés, majd 1899-re kifejezett célkitűzéssé vált. Ekkor került benyújtásra Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszterhez az a memorandum, amelyben magyar festőművészek egy csoportja egy szolnoki művésztelep létrehozásához kér támogatást. Ettől kezdve újabb három évnek kellett eltelnie, míg a szükséges feltételek teljesülhettek. A közvetlen előkészítő fázis során nagy szerep jutott az agitációnak, programbeszédnek, amelyben a szolnoki képzőművészeti életet elindító osztrák festő személyére és művészetére kiemelt hangsúly helyeződött. Pettenkofen mintegy emblémájává vált az ügynek. August von Pettenkofen iránt Magyarországon éppen ekkor, már halálát követően indult meg igazán az érdeklődés. Művészete beszédtéma lett, és néhány év alatt több képe volt látható a magyarországi tárlatokon, mint életében összesen. Az érdeklődés mérföldköve az 1902-es esztendő, a szolnoki művésztelep hivatalos megalakulásának éve. 1903-ban megrendezésre került a telepen az első bemutatkozó kiállítás az ott dolgozók friss munkáiból, ahol - visszatekintő jelleggel - Pettenkofentől is szerepeltek művek. Ugyancsak 1903-ban, a Nemzeti Szalon nagy tárlatán belül kamarakiállítás nyílt az osztrák festőtől. Ez volt az első tárlat itthon, amelyen Pettenkofentől nagyobb gyűjtemény volt látható. 1904-ben elhelyezték domborművű arcképét a szolnoki művészház falán, majd egy évtized sem telt el és ugyancsak Szolnokon mellszobrot állítottak tiszteletére. Időközben, 1909-ben a Nemzeti Szalon jubiláris téli tárlatán közel száz darabos Pettenkofen-kollekció került bemutatásra. Mindezekkel párhuzamosan megindult a róla való cikkezés a képes folyóiratokban, képzőművészeti érdeklődésű lapokban. Míg a 19. század folyamán csak rövid híradások voltak olvashatóak személyével kapcsolatban, addig az említett kulturális események kapcsán már hosszabb írások is megjelentek. Ezek sorában született meg a magyarországi Pettenkofen-szakirodalom legkorábbi, máig ható csoportja.

6 Fontos kiemelni, hogy ezek a publikációk azon adatok és információk felhasz5 A művész naplójának bizonysága szerint Pettenkofen más magyar vidékeken (pl. Nagyszentmiklós, Siófok, Eger, Gyula, Pest) is megfordult. Közli: Weixlgártner, A., 1916. II. 578-585. 6 n. n., 1903/a.; Gerő Ö., 1904.; Rózsafjy D., 1905.; Feleki G., 1909. 435