A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

zolása a Simon Usakov által készített, „Boldog anyaméh" néven is ismert ikonon, mely Moszkvában, a Blagovescsenszkij székesegyház oltárán található. A Vatikáni Képtár két, 15. század eleji, italo-görög ikonjainak egyike a sienai ábrázolásokhoz hasonló, a másik egy görög művész, Antonios Papadopulos műve. A nicosiai (Ciprus) Bizánci Múzeum 16. századi ikonja egy Dexiokratousa,

44 azaz a Gyermeket jobb karjában tartja a Szoptató Istenszülő. Itáliai múzeumok közül a ravennai Museo Nationale-ban több mint negyven olyan ikon található, melyek Szoptató Istenszülőt ábrázolnak. Ezek a 15-18. század között készült ikonok merevek, plasztikusak, az alakokra jellemző a kanonikus ruhák viselete, monumentalitás a háttérhez való viszonyukban, valamint az, hogy inkább a vidéki művészet körébe sorolhatók. A 16. századtól datálódik Consenza város patrónusa, a Madonna del Pilerio

45 kultusza, amely ikon az 1576-ban pusztító szörnyű bubópestis ellen védte a várost. Az ikon ma a consenzai Galleria Nazionale-ban látható; ikonográfiáját tekintve egy 12. századi eredetinek a kópiája. 16. század eleji az a krétai-velencei körből származó ikon, mely a pármai Nemzeti Galériában található. Az ikont az Istenszülő félalakja tölti ki, aki baljában, szívéhez közel tartja a Gyermeket, és mellét nyújtja neki. Az aranyszínű lepelbe burkolt kisded halántékának klasszikus kopaszsága fiatalként és aggként mutatja be egyazon időben. Az alakok egymásra vonatkoztatott mozdulata, egymás közti arányosítása, a piros, ám nem fényes ajkak, a drapériák esése, és a két arc, határtalan lágyságról és kolorikai egységről tanúskodik. 1523-28 között készült Permeniatis Joannisz ikonja, amit a velencei Museo Correrben őriznek. Ezen, az egykor egy oltár részét alkotó táblán Keresztelő Szent János és Szent Ágoston között márványtrónon foglal helyet a Gyermeket tápláló Madonna, aki mögött két angyal által tartott szövet alkot támlát, míg egy harmadik angyal éppen megkoronázza a Szüzet. Az ikonon a velencei festészet jellegzetességei dominálnak, így technikailag már távol áll a tárgyalt ikonunkon még jelenlévő ikonfestészeti hagyománytól. Számos posztbizánci Galaktotrophousával találkozunk az athéni múzeumok gyűjteményeiben is. A Bizánci Múzeum öt ikonja 15-16. századi: Szoptató Istenszülő, Galaktotrophousa Szent Józseffel és Keresztelő Szent Jánossal, Szoptató Istenszülő Keresztelő Szent Jánossal, Szoptató Istenszülő, illetve Makarios Galatista szerzetes Galaktotrophousa ikonja 1784-ből. A Benáki Múzeum négy Galaktotrophousa ikont őriz, ezek 15-16. századiak: Galaktotrophousa angyalokkal, Galaktotrophousa, Andreas Ritzos Galaktotrophousája, illetve Galaktotrophousa a kínszenvedés eszközeivel. Az athoszi Szent Hegyről származik egy 1702-es ikon, ahol az Istenszülő és a Gyermek rendkívül díszes ruhát visel, fejükön korona. A párnás trónon ülő Istenszülő baljában tartja a Gyermeket, jobbjával mellét nyújtja neki; díszes cipőt visel, ami nem érintkezik a földdel, hanem zsámolyon nyugszik, ahol lábai árnyékot vetnek. Ez a technikai megoldás távol áll a klasszikus ikonoktól - ahol az alakok belső fénnyel ragyognak, így nincs vetett árnyék -, így ez az ikon nyugati hatásról tanúskodik. 44 8s^iá = jobb kéz + Kpatú = tart, fog 45 A pilerio meghatározás a görög pulerós szóból annyit tesz: kapus, városvédő. 430