A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

ját hozzák haza. Heteken át hosszú cikksorozatok jelennek meg Miskolc és környékbeli települések gyászának megnyilvánulásairól. Gyászolt és imádkozott az egész ország. Kossuth, aki már eddig is a múlt embere volt, most végképp fogalommá lett. A magyar nemzet „megváltójává" vált, aki meghalt népe szabadságáért, de eszméi tovább élnek. A kultusz lényege lett ez. Kossuth megalkotta két legfőbb parancsolatot: a haza szeretetét és a szabadság tiszteletét, s személye ezen értékeknek a legfőbb jelképévé vált. A gyász Miskolcon is impozáns méreteket öltött. Az utcákat és a templomokat mindenhol gyászlobogókkal látták el. Általános felháborodást keltett, hogy a közintézmények a gyász legkisebb jelét sem mutatva, nem követték a lakosság példáját. A városi tanács elhatározta, hogy a temetésen hivatalosan is képviselteti magát, Miskolc város nevében koszorút helyez el a sírra, és átnyújtja a gyászoló családnak a város részvétiratát. Döntöttek arról is, hogy a város összes harangja a temetés idejében egy óráig szóljon, a gyászistentiszteleteket azonban egy későbbi alkalommal tartsák meg, hogy azon a budapesti küldöttség tagjai is részt tudjanak venni. A városi tanács tagjai az ágostai evangélikus templom istentiszteletén vettek részt. A miskolci ipartestület is képviseltetni kívánta magát a temetésen. A testület küldöttsége koszorút helyezett le a koporsóra és átadta részvétiratát a családnak, s a Budapesten felállítandó Kossuth-szobor támogatására pedig 100 Ft-ot szavaztak meg. A kereskedők pedig egyhangúlag elhatározták, hogy üzleteiket a temetés napján zárva tartják, ezzel adózva a nagy férfiú emléke előtt, valamint az erre a napra összehívott gyűléseket elhalasztották. Kossuth temetésén Herman Ottó is mondott búcsúbeszédet. A képviselő egy különleges ajándékkal lepte meg a miskolciakat, ezzel is kifejezve Kossuth iránti szeretetét és Miskolchoz való ragaszkodását: „Herman Ottó képviselő délelőtt 10 órakor adta át Soltész Nagy Kálmán kir. tanácsos polgármesternek a Kossuth-ereklyét, mely tudvalevőleg Kossuth Lajosnak Herman Ottóhoz intézett utolsó levele. Az ereklye a város birtokába megy át." 1894 elején, még Kossuth halála előtt megszületett a kezdeményezés, mely szerint Miskolc városa önerejéből, közadakozás útján szobrot állít a nagy hazafinak. Kossuth halálhíre meggyorsította az eseményeket, s habár kételyek merültek fel a kivitelezhetőséget illetően az anyagi forrás hiánya miatt, abban mindenki egyet értett, hogy Miskolc városának e nemes cél megvalósítását mindenképpen meg kell próbálnia. Az ügy tárgyalását a Soltész Nagy Kálmán által összehívott szoborbizottság még április elején, az adományok gyűjtését ápr. 18-án megkezdte. A miskolci újságok az év folyamán többször is beszámolnak a Kossuth-szobor felállításának érdekében rendezett jótékonysági felolvasásokról és estélyekről, az adományozó személyekről és a felajánlott összegekről. Soltész Nagy Kálmán 1894. december 2-án Borsod-Miskolci Közlönyön keresztül adta a lakosság tudtára, hogy a szobor elkészítésére a bizottság Zala Györgyöt, az ekkor már országosan ismert művészt kérte fel, aki elvállalta, hogy a szobrot elkészíti. A bizottság a szobor felállításának két lehetséges helyéről: a fürdőtérről és a városháztérről a fényképeket elküldte a művésznek. Zala György azoban rövid idő múltán visszamondta vállalását: „Azóta, hogy becses felhívásuknak engedelmeskedve a miskolci Kossuth szobor elkészítésére vállalkoztam, a millenniumi emlékre nyert megbízásban oly munka szakadt rám, amely most és még éveken át, egészen leköti minden erőmet. Midőn tehát 35 Jelenleg a Herman Ottó Múzeumban található meg. HOM HTD 53. 4359.1. 399