A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

„Sohasem szűntem meg nemzetem szabadságáért tenni és izgatni. Az országot, népét tanulmányozom és ismerem. Hitvallásom: szívem, eszem és meggyőződésem után a köztársaság."

30 Herman Ottó gyakran vázolta politikai elképzeléseit Kossuthnak, véleményét kérve azokról. Sokszor előfordult, hogy Kossuth nem értett egyet a politikus-polihisztorral, de Hermanban volt annyi józan belátás, hogy megfogadta Kossuth tanácsait. Herman Ottó parlamenti képviselőként többször felszólalt Kossuth mellett. 1890. május 22-én a honosság törvényről elmondott beszédében kifejtette, hogy Kossuth és a függetlenségi eszme elválaszthatatlanok: „Kossuth Lajos a magyar alkotmányosságnak, a függetlenségnek, a függetlenségi eszme örökkévalóságának, a magyar nemzet fejlődésének és az emberiség legszentebb jogainak letéteményese."

31 Kossuth Lajos és Herman Ottó két ízben személyesen is találkoztak. Az első látogatásra 1877-ben került sor, a második alkalommal Herman a feleségével együtt utazott 1893-ban Turinba. Erről az útról Hermanné naplóban számolt be, ráirányítva a figyelmet Kossuth anyagi helyzetének romlására. 0 indította el azt a mozgalmat, amelynek célja a hazafi nagy értékű könyvtárának megvásárlása volt, ezzel segíteni szándékozott a pénzügyi gondokon.

32 Az országos mozgalomhoz Miskolc városa is csatlakozott, ahol Kovács Lajos, a párt vezetője vette kezébe az ügy irányítását. A kezdeményezés kihirdetése után alig néhány nappal már több, mint 600 forint gyűlt össze a nemes célra, így a szervezők méltán reménykedhettek a vállalkozás sikerében. 1893-tól Kossuth egészségi állapotáról egyre aggasztóbb hírek érkeztek. A korabeli sajtó csaknem minden lapszámában fellelhető beszámoló a nagy hazafi súlyosbodó betegségéről. Sajnos előfordult az is, hogy egy újság a nép szeretetét ki akarta használni, hogy eladási számát növelje, és a száműzött politikus halálhírét keltette. 1894. március 15-én történt ilyen botrányos eset: a Pesti Napló röpcédulán terjesztette, hogy részletes tudósítást hoz Kossuth Lajos életéről és haláláról. A hír sokkolta az ünnepi hangulatban levő lakosságot, „a nemzeti színű zászlókat bevonattak, ének, zene elhallgatott, és könynyek zápora hirdette gyászunkat."

33 A hírről hamarosan kiderült, hogy nem igaz, a miskolci közönség is mélyen elítélte a Pesti Hírlap példátlan viselkedését, amely siker hajhászásakor nem válogatott az eszközök között. Herman Ottó pedig felháborodott felszólalásban mondta el véleményét március 16-án a parlamentben.

4 A március eleji aggasztó hírek után egy ideig javult a nagy beteg állapota, de nem sokkal később megjelent a gyászhír: „1894. március 20-án „Kossuth Lajos meghalt! A mitől már hetek óta rettegtünk, a minek még csak gondolatára is megremegett minden magyar szív: immár bekövetkezett: Kossuth Lajos, a nemzet nagy bálványa, a hazafiság eszményképe, a páratlan lángész nincs többé." A nemzet megdöbbent a hír hallatára, a gyász nagyobb méreteket öltött, mint eddig bármikor, és ezek nem a hivatalos és kötelező viselendő gyásznak a megnyilvánulásai voltak. A miskolci lakosság körében is nagy felháborodást keltett az a tény, hogy Ferenc József nem akarta megengedni, hogy Kossuth Lajost, mint a nemzet nagy halott30 Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Doroszló, 1875. február 20. 31 Herman Ottó beszéde a parlamentben a honossági törvényről és Kossuth Lajosról 1890. május 22. (SZABADFALVI 1996. 332.). 32 SÁFRÁN 1960. 33 Borsod-Miskolci Közlöny 1894. március 18. Spekuláció Kossuth Lajos életével. 34 Herman Ottó: Kossuth Lajos halálának hírére 1894. március. (SZABADFALVI 1996. 340.) 398