A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

KOSSUTH-KULTUSZ MISKOLCON FAZEKASNÉ MAJOROS JUDIT A magyar történelem számos nagy alakját legendák, mítoszok veszik körül: Szent István és Szent László személye mondai hőssé, Mátyás király alakja népmesei figurává formálódott. A 19. század meghatározó egyéniségei (pl. Széchenyi és Deák) körül kultusz alakult ki, elősegítette ezt a kor romantikus érzülete. Egy olyan alakja sem volt azonban a magyar történelemnek, akihez a magyar népet olyan személyes viszony fűzte volna, mint Kossuth Lajoshoz. Pedig Kossuth személye pályája kezdetétől hosszú időn át megosztotta a közvéleményt. A vármegyei tisztségviselőből rövid idő alatt országos tekintéllyé váló politikusnak voltak lelkes hívei, követői, ugyanakkor szép számmal akadtak a nézeteit hevesen támadók is. A szabadságharc vezéralakja tevékenységének megítélése a küzdelem bukása után is nagy eltéréseket mutatott: a nemzet egy része hősként, száműzöttként, a nemzeti ügy letéteményeseként tekintett rá, mások ők okolták a bukásért. A hosszú, önkéntes száműzetés alatt a nézeteihez végsőkig ragaszkodó magatartás és a lángoló nemzetszeretet mind követőinek, mind pedig ellenfeleinek az egyre növekvő rokonszenvét váltotta ki, személye körül pedig minden addiginál jelentősebb, egyfajta politikai erőként is ható kultusz formálódott. Miskolc város közönségének a nagy férfiúhoz fűződő viszonyát is mindig árnyalta a pillanatnyi politikai szemlélet, ennek ellenére kijelenthetjük, hogy e régió egyértelműen Kossuth-párti volt, az itt élők mindig magukénak vallották őt. Kossuth Lajos már az 1830-as évek végén ismert volt Miskolcon, népszerűsége a reformkorban és a szabadságharc idején folyamatosan növekedett, s a küzdelem bukása után sem szűnt meg, sőt kultusszá fejlődött, amely az 1890-es években érte el a kiteljesedését. „Miskolcz mint az ország egyik legmagyarabb város mindég meghajolt Kossuth Lajos szelleme előtt, lelkesedéssel csüggött nevén, s ott, ahol tehette örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a nagy férfiú iránt érzett határtalan szeretete és ragaszkodásának kifejezést adjon. (...) Ugyan kutassunk, keressünk a jelen század, a múlt századok történetében, találunk-e egy Kossuthoz hasonló nagy alakot?! Ha Amerikának Washingtonja volt - akkor Magyarországnak Kossuth Lajosa van. Ha Amerikában Washington szelleme él, ugy itt Kossuth szelleme él, az ő neve a hazafiság jelképe." Az írás, amelyből ez a néhány sor származik nem a függetlenségi párti sajtóban, hanem a liberális irányultságú Borsodmegyei Lapokban jelent meg. Mégis aligha lehetne ennél találóbban megfogalmazni azt, ahogyan Borsod vármegye és Miskolc város lakossága Kossuth Lajoshoz viszonyult a dualizmus időszakában. A kultusz Kossuth halála után kiüresedett, megnyilvánulásai a két világháború között lecsendesültek, hiszen a függetlenségi eszmék népszerűtlenné váltak, de a Kossuth személye iránt érzett szeretet soha nem szűnt meg. Ezt használta ki a népi demokrácia idején a kommunista kormányzat is, aki Kossuthot, a hazájáért utolsó leheletéig 1 Borsodmegyei Lapok 1885. május 12. 387