A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Orosz György: „Elbeszélés a 12 péntekről” Egy apokrif írás vándorútja az európai kultúrákban

mert Róma és Konstantinápoly kölcsönös kiközösítése ellenére még igen hosszú idő telt el, míg a skizma ténye átment a köztudatba. Hiszen a széles néptömegek, a nyugati és keleti egyházi vezetőktől eltérően, nem foglalkoztak dogmatikai vitákkal, élték a maguk keresztényi életét. A középkori haj szálgyökerekből táplálkozó és napjainkban is élő szent hagyományanyag tudományos feldolgozása révén a mai generációk kultúrtudata jelentős mértékben gazdagodhat és bizonyos fokig regenerálódhat. Pénteki szövegek ПЯТНИЦА

18 Во пустыни трудничекъ трудился, Онь и день и ночь Богу молился, Не владелъ онъ ни руками, ни ногами, Не видалъ онъ своими ясными очами. 5 Ему Пятница во сне приснилась И Богородица появилась, Дала ему руки и ноги, Дала ему ясныя очи: «Ты поди-ко-ся, Господ HÍ й-Божш трудникъ, 10 Поди по всему белому свету, «Ты скажи, Господшй-Божш трудникъ, «Чтобъ мать детей не проклинала, «Чтобъ детей Жидамъ не называла: «Что Жиды у Христа проклятый; 15 «Чтобы въ пятницу золъ не золили, «Чтобъ на чистую воду не пущали: «Что въ пятницу Жиды Христа роспинали, «Горячую кровь пропущали.» Новгородская губершя Валдайскш уездъ Деревня Грешняты PÉNTEK A pusztában egy aszkéta buzgólkodott, Éjjel-nappal Istenhez imádkozott, Nem volt keze se lába őnéki, Ragyogó szemével se látott. 5 Néki Pjatnyica álmában megmutatkozott És az Istenszülö megjelent, Adott néki kezet és lábat, Adott néki látó szemet: - Menj hát el mostan, Úristen aszkétája, 10 - Menj el a széles nagyvilágba, - Hirdesd, Úristen aszkétája, 18 Bessonov 1861-1864: II./6. 163-164., No 594. (orosz vallásos népének) 373