A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
Orosz György: „Elbeszélés a 12 péntekről” Egy apokrif írás vándorútja az európai kultúrákban
Az eddig elmondottak alapján nem tűnhet merésznek az a következtetés, hogy az Elefthériosz és Terasziosz hitvitáját, valamint a tizenkét péntek lajstromát tartalmazó apokrif írás európai szövegváltozatai nem vezethetők vissza egyetlen kizárólagos prototípusra. Ez a történet már Bizáncban is különböző variánsok formájában létezett, amelyek az ortodox és a katolikus országokba eljutván sajátos helyi elemekkel egészültek ki. A Bizáncból Oroszországba transzplantált Elefthériosz-csoport szövegei a nép ajkán nem fejlődhettek tovább vallásos népénekekké, mert bonyolult struktúrájuk és nehézkes tartalmuk miatt erre alkalmatlanok voltak. írásban léteztek és terjedtek, megőrizvén az óorosz idők nyelvezetének specifikus vonásait. A nyugati eredetű Kelemen-csoport indulgencia-ígérvényekkel ellátott pénteki lajstromai rövid terjedelmű, egyszerű szövegek voltak. A pénteki napokhoz kapcsolódó - túlnyomórészt újszövetségi - események ezekben tömörebb megfogalmazást nyertek. Az ortodox népi vallásosság kulturális olvasztótégelyében, bármennyire is különösnek tűnhet, a római katolicizmusból kölcsönzött apokrif pénteki szövegek alapján születtek meg a „Tizenkét péntekről" vallásos népénekek. A Kelemen-csoportba tartozó „Tizenkét péntekről" című vallásos népénekekből és a prózai szövegekből teljesen kirostálódott a katolikus indulgencia szó orosz megfelelője, mivel az általa jelölt nyugati egyházi gyakorlat nem volt elfogadható az ortodox oroszok számára. A pénteki szövegek a keresztény világban alapvetően a hívek lelki épülését szolgálták, elősegítették a keresztény életszabályok bevitelét a tudatba. Ráolvasóként is való használatuk viszont azt bizonyítja, hogy a pogány idők mágikus gondolkodásmódja több száz évvel a keresztény hitre térés után a tudati struktúrának továbbra is fontos összetevője maradt. 16 Ha összehasonlítjuk a Kelemen-csoport orosz vallásos népénekeit és elbeszéléseit az európai - német, olasz, román - szövegvariánsokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy az orosz szövegközi és szövegvégi záradékok a kegyes hasznoknak és az evilági javaknak sokkal gazdagabb és változatosabb tárházát kínálják, mint az európai párhuzamos szövegek. Az orosz szövegekben az evilági javak, valamint a védekezés-bajelhárítás olyan széles spektrumával találkozunk, hogy minden túlzás nélkül kijelenthetjük: a „ Tizenkét péntekről" orosz vallásos népénekek és elbeszélések az európai szövegvariánsokhoz viszonyítva nagyobb mértékben tolódtak el a mágikus szféra irányába. Az új, keresztény világnézet elsajátítását az európai népeknél nemcsak a kanonikus egyházi irodalom alkotásainak a lefordítása egyengette, hanem az apokrifek széles körű használata is. Az apokrifek, amelyek az oroszoknál jelentős szerepet játszottak a vallásos népénekek kialakulásában, az esetek többségében hasznos ismereteket közvetítettek és a népet elsősorban a Keresztény Egyház és a keresztény etika iránti hűségre nevelték. Az apokrifeknek az európai kultúra fejlődésére gyakorolt nagy hatása 17 nem volt kisebb jelentőségű a Bibliáénál. Az Elefthériosz- és a Kelemen-csoport pénteki szövegei Európa-szerte elterjedtek és még napjainkban is gyűjthetők. Az apokrif irodalom ezen középkori eredetű alkotásai ékesen bizonyítják, hogy a Keresztény Egyházban 1054-ben beállott szakadás ellenére a katolikus Nyugat és az ortodox Kelet nem került a hermetikus vallási izoláció állapotába. A népeket összekötő évszázados kulturális haj szálgyökerek nem szakadtak szét, s ezek továbbra is lehetővé tették a szellemi javak szabad áramlását és cseréjét. Történt ez azért, 16 Jeleonskaja \917: 18. 17 Petkanova 1988: 35-46. 372
