A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Orosz György: „Elbeszélés a 12 péntekről” Egy apokrif írás vándorútja az európai kultúrákban

népénekek és prózai iratok közvetlen nyugati eredetét az is bizonyítja, hogy bennük fennmaradt Római Szent Kelemen neve. Az Elefthériosz-csoportba tartozó „Tizenkét péntek"-elbeszélések is jelen voltak a régi orosz irodalomban." Az Elefthériosz-csoport meglétéről a románoknál számos szövegváltozat tanúskodik, és a magyarországi román nemzetiség körében napjainkban is megtalálható.

12 Az Elefthériosz-csoport különböző európai nyelveken meglévő szövegváltozatai egy bizánci apokrif történetre vezethetők vissza, amelynek legfőbb tartalma: hogyan szerezte meg a tizenkét péntek titkát a keresztény Elefthériosz a hitvitázó Terasziosz zsidó filozófus fiától, akinek a neve Malho.

u A bizánci eredetű elefthérioszi történet átlépte a szláv országok és egyáltalán az ortodoxia határait, és eljutott a katolikus Németországba. Itt a középkorban a nürnbergi mesterdalnok, Hans Rosenplüt (15. század) egy farsangi játékot írt ennek alapján, melynek címe: „Egy csavargó és egy zsidó hitvitája" (Ein disputaz eins freiheits mit eim Juden). Nevezett farsangi játék szövegéhez a mai napig sem tudtam hozzájutni, ezért Tichonravov tartalmi összefoglalójára

14 vagyok kénytelen támaszkodni a következőkben. A 15. század közepe táján keletkezett mü arról tudósít, hogy Németalföldön a zsidók és a keresztények között egy nagy hitvita kerekedett. Mindkét vallási felekezet be akarta bizonyítani a maga igazát, ezért „szellemi párviadalt" rendeztek. A hitvita lefolytatására delegáltak egy-egy bölcset (meister). A keresztények nehéz helyzetben voltak, mert se bölcset, se tudós doktort nem tudtak kiállítani, aki helytállhatott volna értük. Ekkor egy Freiheit nevű csavargó érkezett a városba. Ő hajlandónak mutatkozott a disputációra. A keresztények szép ruhába öltöztették, s miután erőre kapott a malváziai bortól, indult a küzdelem színhelyére. Vitapartnerével megegyezett, hogy nem szaporítják a szót, hanem inkább a gesztikulációt választják: döntsön ebben az ügyben három kézmozdulat (mit drei deüten), azok helyes magyarázataival. A vitában, amelyben végül a csavargó (vagabundus) győz, Freiheit és a zsidó filozófus félreértik egymás gesztusait. A legyőzött zsidó lakosságnak el kellett hagynia a várost, Freiheitet pedig a keresztények nagy méltóságra emelik és élete végéig jólétben volt része. Eddig a történet. Hans Rosenplüt művében a zsidó filozófus neve ismeretlen, a vagabundusé - Freiheit ('Szabad'). Ez viszont közvetlen megfelelője a görög Elefthériosz névnek, ami magyar fordításban így hangzik: 'Szabad'. Tekintsünk most bele a fent vázolt hitvitába egy kissé részletesebben. A zsidó filozófus felemeli az egyik ujját, Freiheit erre feleletként - kettőt. Az előbbi vesztesnek nyilvánítja magát és ilyen magyarázatot ad saját vallási közösségének: „Arra gondoltam, hogy egy igaz út van; de ő azt válaszolta nekem, hogy két ilyen út van: az egyik az örömök felé vezet, a másik a bánat felé, az egyik a paradicsomba, a másik a pokolba. " Freiheit viszont az övéinek úgy kommentálja a történteket, hogy az ellenfele bosszúból ki akarta neki szúrni a szemét: „Akkor arra gondoltam: ha Isten Segítene és a kegyelmében részesítene, 11 Buslajev 1861: 485., 500-501., 503. In: Scapov 1859: 449 i sled.; Tichonravov 1861: 70-78. 12 Cartojan 1938: 181-182.; 1. még a román kézírásos szöveget Magyarországról: IATÁ ISTORIA CIELOR 12 V1NERI... CITICHAZANUL 1962. XII. 15. (Ezt a szöveget Erdélyi Zsuzsannátó\ kaptam.) 13 Tichonravov 1861: 69. 14 Ibid. 67-69. Nevezett kutató a következő műre hivatkozik: Fastnachtspiele aus dem fünfzehnten Jahrhundert. III. Stuttgart, 1853. p. 1115-19. 370