A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Orosz György: „Elbeszélés a 12 péntekről” Egy apokrif írás vándorútja az európai kultúrákban

Mindkét szemedre én téged megvakítanálak. Ezért mutattam néki akkor két ujjamat. " Az újabb fordulóban a zsidó filozófus nyitott tenyerét mutatta fel, Freiheit pedig az ökölbe szorított kezét. Az előbbi megint beismeri vereségét: a kinyitott tenyerével azt akarta mondani, hogy Isten irgalma mindenki számára elérhető és senki nincs abból kizárva. Freiheit magyarázata a keresztényeknek; „A zsidó pofon akart vágni, én meg öklömmelfenyegettem meg. " Következik az utolsó forduló. A zsidó filozófus a szájába dugta az egyik ujját, Freiheit pedig tenyerével a saját hasát paskolta. Az előbbi ismét belátja, hogy veszített. Ő arra gondolt, hogy minden beszéd a szájból származik, de ellenfele azt válaszolta, hogy a beszéd a szívből ered. Freiheit magyarázata szerint: A zsidó filozófus éhségre panaszkodott, ő ellenben úgy jóllakott, mint a duda. Groteszk pantomimjátéknak is nevezhetjük a vagabundus és a zsidó filozófus hitbéli küzdelmét. Az orosz Elefthériosz-történetek mimusai szintén félreértik egymás kézmozdulatait. Amikor a csatázó felek beleunnak a némajátékba, más, durva módszereket alkalmaznak egymás meggyőzésére. A görögök és rómaiak rivalizálásáról szóló ókori történet volt az alapja a későbbi Elefthériosz-féle pénteki szövegeknek, amelyekben a főszereplőket felváltotta Terasziosz és Elefthériosz.

15 Az alapstruktúrát alkotó görög-római vetekedés helyére pedig a zsidókeresztény hitvita került. Az ortodox bizánci kultúrkörből az európai országokba transzplantált szöveg a helyi talajon továbbfejlődött. Az irodalmi adaptáció során a főhősök neve a következőképpen változott: az ostoba római - Elefthériosz, majd a későbbiekben szkomoroh az oroszoknál, Freiheit a németeknél; a görög filozófus = Terasziosz (a maga névtorzulásaival), illetve egyszerűen csak zsidó filozófus. Az orosz szövegek igen durva hangvételüek. A hitvita bennük háromféle módon folyik: a gesztusok nyelvén, népi humoros és a keresztény vallásra vonatkozó találós kérdések formájában, valamint a tettlegesség síkján. A tettlegesség kölcsönös, de a szkomoroh-filozófus sokkal durvább. Mindamellett az orosz elbeszélésekben humoros vonásokat is felfedezhetünk, bár ez vaskos népi humor. A német szövegekben a zsidó filozófus és a csavargó Freiheit csak a gesztikuláció révén vitatkoznak, de a félreértett kézmozdulatok értelmezésében a keresztény vagabundus részéről fennáll a tettlegesség lehetősége. Müveletlenségben, durvaságban, az iszákosság és csavargó életmód tekintetében az orosz szkomoroh és a német Freiheit pontos megfelelői egymásnak. A román szövegek merőben más hangulatot sugároznak. A keresztények a maguk részéről egy igazi hitvitázót küldenek a küzdőtérre. Itt nincs annyira kiélezve a kölcsönös vallásfelekezeti ellentét. Nincs bennük annyi durvaság és tettlegesség, de van egy tragikus mozzanat: a Terasie nevű zsidó filozófus leszúrta a fiát Maihót, majd önmagával is végzett, mert Malho elárulta a keresztényeknek a tizenkét péntek titkát. Az Elefthériosz-féle orosz elbeszélések a pénteki napokhoz kapcsolódó ünnepek, valamint az ó- és újtestamentumi bibliai események tekintetében a román szövegekhez állnak igen közel, míg egy másik szempont, a gesztikulációs és tettleges vita az orosz és a német anyagot rokonítja egymással. 15 Ibid. 67. 371