A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Csíki Tamás: Család és háztartás - struktúrák és tapasztalatok a két világháború közötti falusi társadalmakban

eredményeinél pedig nem hagyható figyelmen kívül a hatalom ideológiai-erkölcsi normáinak érvényesülése. Ennek ellenére nem mondhatunk le a különböző elemzési szintek, illetve a korabeli statisztikák, néprajzi gyűjtések, a szociográfiai irodalom és egyéb narratív források alkalmazásáról, s még ha ezek más-más módszert kínálnak, a kölcsönös interpretáció lehetőségéről. II. A STRUKTÚRA VÁLTOZÁSA Az említett diszciplínák abban megegyeznek, hogy a 19. század utolsó harmadában, illetve a századfordulótól a háztartások mérete s a kiterjesztett háztartások száma csökkent, a nukleáris családoké emelkedett. A továbbiakban ennek néhány demográfiai, települési-ökológiai, gazdasági és társadalmi elemére utalunk, majd léptéket váltva, három család életútját mutatjuk be. S mivel ehhez visszaemlékezéseket használunk, mód nyílik a családi szerepekről, kapcsolatokról és értékrendekről kialakult egyéni tapasztalatok vázolására is. Az örökösödés pluralizálódó formái, a föld- és ingóvagyon a szülők halála előtti átadásának individualizálódó lehetőségei a generációk együttmaradásának kényszereit oldották. Terjedt továbbá a gazdacsaládokban a fiatalabb nemzedékek különvagyonhoz juttatása és számukra önálló gazdasági tevékenység biztosítása, ami a sikeres státusreprodukciót célozta, s az egyéni kezdeményezést és az önálló tulajdonosi mentalitás kialakulását segítette (aminek jelzésére a különvagyon tudati-szimbolikus megerősítését is célzó tulajdonjegyek szolgáltak).

1 Kiemeljük a női különvagyon: nem csupán a gyakran saját munkával megkeresett és szintén jelölt kelengye, hanem a hozományul kapott jószág és annak szaporulata, valamint a férjhezmenetel után használatra vagy tulajdonul juttatott föld szerepét az önállósulás folyamatában. S ez a jövedelmek és kiadások differenciált kezelésével (a gazdasszony általában a baromfi hasznából fedezte a konyha szükségleteit), a háztartások piaci részvételében való fölénnyel és más önálló jövedelmet biztosító házi- és népipari munkával egészült ki, ami szintén a generációk (és a nemek) közötti, az etnográfia által feltételezett hierarchiát oldotta.

14 (Talán ezzel függ össze, hogy a kortárs megfigyelők és az emlékezet gyakran az anyós és meny, valamint a fiútestvérek feleségei közötti konfliktusokat jelölték meg a megválakozás fő okaként.

15

) Sőt Erdei Ferenc, aki a paraszttársadalomra „boruló mindenható vezető eszmének" és ideálnak a termelőmunkát és a gyermeket tekintette, egyenesen a parasztság bomlásának szimptómájaként értékelte a hagyományos családi szerepek változását. A Kalocsa környéki falvakról írja: „A gazdák közt az asszonyok uralkodnak. Régóta emancipálták magukat az asszonyi munka és hivatás köréből. Ők a prófétái az új erkölcsnek. A munkától való menekvésnek ők tudják a legtöbb módját: nem fejnek és nem gondozzák a tehenet, s a szántóföldre is régtől fogva nem járnak már. Paraszti világuk teljes felfordulását semmi sem mutatja jobban, mint a paraszti társadalmakban oly féltve őrzött családfői hatalom kisajátítása."

16 Amiben azonban az utalt, a 13 Erről külön tanulmányban szólunk. Csíki Tamás: Az örökösödés stratégiái a falusi társadalmakban a két világháború alatt (kézirat). 14 Fél 1941: 102-103, Fél 2001a: 38, Fél 2001b: 212-213, Fél-Hofer 1969: 108, Tárkány Szűcs 1981: 421-424, Márkus 1943: 210, Juhász 1971: 227-228, Fehérváryné 1988: 138-140. 15 Váradi 1928: 1228, Fél 2001a: 39, Fél-Hofer 1969: 106, Timaffy 1974: 194, Tóth 1971: 88-89. 16 Erdei 1937:252-255. 344