A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Csíki Tamás: Család és háztartás - struktúrák és tapasztalatok a két világháború közötti falusi társadalmakban

munkaétoszt a termékenységgel (s az „életet tagadó" egykerendszer elutasításával) összekötő erkölcsi-ideológiai norma apológiája, mintsem az általánosítható társadalmi gyakorlat fejeződött ki. A mobilitás kényszerei és lehetőségei: az agrármunka helyett vagy mellett alkalmi és segédmunkák vállalása, a szakmatanulás, illetve az időszakos vándorlás, az ingázás (s a kétlaki életforma) szintén a családon belüli egyéni célok hangsúlyosabbá válását teremtették meg. De a presztízs módosulása vagy a változó közösségi norma követése nyomán is sor kerülhetett a többcsaládos háztartások egyszerűsödésére: egy tápéi gazdacsaládban pl. a több éve házas fiú községi hivatal vállalása után (1932-ben) költözött el a szülői házból.

17 A néprajzi irodalom egyértelmű összefüggést tételez fel a családok nagysága, öszszetétele, valamint a gazdaságok munkaerő-szükséglete között. Ily módon - néhány példát említve - a faekét felváltó vaseke, amihez már elég volt egy ember és két igás állat munkája, a szintén kisebb munkaerőt igénylő és gyorsabb kaszás aratás, az ekekapák elterjedése vagy a nyomtatást felváltó gépi cséplés a családi munkaszervezetet átalakítva, ugyancsak a családformák egyszerűsödését eredményezték.

18 Nem vonjuk kétségbe ezen összefüggés esetenkénti érvényesülését, általánosítása azonban megítélésünk szerint a család megélhetését biztosító és a teljes munkaerejét felhasználó családi gazdaság (a saját földön gazdálkodó „jó család") ideáltípusához kötődik.

1 Ám nem mérlegeli az új mezőgazdasági eszközök terjedésének tájidomborzati, termelés- és birtokszerkezeti, valamint a tőkeképesség feltételeit, miként a családi és a bérmunka változatos kombinációinak a családi presztízst és a reprodukciós stratégiákat is kifejező funkcióit. A települési rendszer és a telektípusok is befolyásolták a családok és háztartások szerkezeti változásait. Az alföldi tanyás gazdálkodás dualizmus kori kiterjedése pl. az önállósodás, a nemzedékek térbeli elkülönülésének különböző formáit teremtette meg. Szegeden, ahol az 1870-es években még szabályrendelettel próbálták akadályozni a 25 holdnál kisebb földre a tanyaépítést (amit azonban a belügyminiszter érvénytelenített), a fiatalabb generációk közül házasságkötésük után mind többen a család üres tanyabirtokára költöztek. (A külterületi népesség száma 1910 és 1930 között 40-ről 45 ezer főre emelkedett, s 61%-uk volt 30 év alatti. Ugyanez az arány a belterületen 51%.)

20 Még egy példát említve, Nyíregyháza város (de így volt ez Szegeden, Kecskeméten és más alföldi településeken is) a világháború után a tulajdonában lévő földekből 30 holdas tanyásbérleteket alakított ki, azaz a helyi agrár-, illetve bérletpolitika is hozzájárult a fiatalabb népesség földhöz juttatásához és önállósulásához. (Nyíregyházán a bokortanyákon élők aránya 1910 és '30 között 37-ről 39%-ra emelkedett, s a népesség 65%-a volt 30 év alatt, míg a belterületen összeírtaknak 55%-a.)

21 Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a más táji-természetföldrajzi környezetben fekvő kisalföldi Gután, ahol az 1870-es évek vízszabályozása és lecsapolása nyomán, a szántók gyarapodása (a piaci termelést a Komárom felé kiépülő közút, majd a vasút ösztönözte), valamint a magas fertilitás befolyásolta a családi stratégiákat. 17 Juhász 1971:227-228. 18 Fél-Hofer 1969: 109, Szabó 1965: 154-155. 19 Fél-Hofer 1997: 146, 156. 20 Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban MSK) 42. köt. 544, 83. köt. 160-163, Bálint 1933: 37-38. 21 MSK 42. köt. 598-599, 83. köt. 397-398, Gesztelyi 1928: 180-181. 345